88-89. napok

Hőingadozás: 101 fok Celsius

Kaptam egy szabadnapot hétfőre s mivel a múltkor, amikor még Albertóval, Elisával, Deepával és Vittorioval arra jártunk szakadt az eső, úgy döntöttem, hogy megnézném azt a bizonyos "Golden Circle"-t szép időben is. Megkértem a főnökömet, hogy foglaljon nekem helyet egy buszon egy szervezett kirándulással, de nem válaszolt, Ő is vakációzott. Edo felajánlotta, hogy ha nem tudok elmenni szervezett útra, akkor bérelhetünk egy autót s szívesen vezet. Ez lett végül.

Reggel aránylag korán, 9-kor, már vártuk a srácot, aki hozta a kocsit nekünk a hostelhez. Nem sokkal később már úton voltunk Thingvellir felé. Aki nem tudná (mert hát miért is tudná az, aki nem készűl errefele vagy nem foglalkozott különösebben az ország történelmével), Thingvellir az egyik legnagyobb nemzeti park, itt volt az első demokratikus országgyűlés még valamikor 930 környékén. Itt voltam búvárkodni, de akkor nem volt igazán sok időnk végijárni a parkot. Egy óriási tavat ölel körbe a park, itt találkoznak a tektonikus lemezek.

Valahol félúton járhattunk, amikor elkezdett esni az eső, pár perccel később az esőt felváltotta a hó s szép lassan, mire megérkeztünk, bokáig ért a hó a parkban. Amikor leparkoltuk az autót kitört belőlem a nevetés. Eszembe jutott az utolsó beszélgetésem Édesapámmal. Kérdezte, hogy készülök-e még valahova, mondtam, hogy ezt az útat szeretném megjárni, szebb időben, ha egy mód van rá. Kacagott s megkérdezte, hogy láttam egyszer esőben, szeretném látni hóban is? Erre én nevettem, mert biztos voltam benne, hogy nem fog havazni Október közepén. És hát láss csudát, mégis (Apa, nem kívánnál nekem valami nagyon szépet, hátha az is bejön?). Sétáltunk egyet a hóhullásban, de nagyon hangulatos volt. Ugyan tele volt minden turistákkal, érezni lehetett, hogy nagy és fontos helyen járunk s ennek a hó csak nagyobb nyomatékot adott.

A következő megálló Geysir volt, ahol beültünk egy kávézóba s onnan néztük a hóhullást. Nem tűnt úgy, hogy különösebben csendesedni akarna, sőt, talán még sűrűbb volt, mint előtte, de szép nagy pelyhekben hullt s majszolva a kis szendvicsünket megállapítottuk: Megünnepeltük a szülinapjainkat a vendéglőben (inkább az enyémet, de az Ővé sincs már messze), most Karácsonyozhatnánk egyet, az idő pont ideális. Fél óra után végül mégis kimerészkedtünk a hóhullásba, körbesétálni a parkot. Egészen varázslatos és misztikus volt, ahogy a föld itt-ott gőzölgött, idönként meg-megbuggyant a víz, tele volt a levegő a kénhidrogén szagával s közben mégis minden fehér, hideg és óriási pelyhekben hull a hó.

Ugyan csodálatos élmény volt, nem maradtuk túl sokat távol az autótól, az utolsó célpont Gullfoss nevű vízesés volt. Látszott a vízen, hogy a hegyekben is havazik, zavaros volt és sokkal bővizűbb, mint a múltkor. A hó viszont ezt is csodálatossá tette, elfedte kicsit annak a kétmillió turistának a lábnyomát, aki idén erre járt.

Kicsit átázva értünk vissza az autóhoz, s mivel a hóhullás elállt, amire a kirándulás végére értünk (tényleg csak addig havazott, amíg a végre nem értünk a körútnak) úgy döntöttünk keresünk egy szép helyet naplementét nézni. A Reykjanes félsziget egy eldugott pontján kötöttünk ki, egy földút végén. A Nap ugyan végül csak elbújt a felhők mögé, de azért még gyönyörű volt a kilátás. Sötétben kerültünk vissza az autóhoz s visszevezetett Edo egészen Reykjavikba, hogy felöltözhessünk kicsit melegebben s összeszedjünk mindent, ami a fényképezőgépehez kell (mert hát, mint két tapasztalt fényképész és kiránduló, az út elején rájöttünk, hogy nekem memoriakártyám. neki aksija nincs a gépében) s este 9 körül újra Thingvellir környékén jártunk északi fényt várni.

Gyönyörű volt s készült pár sikeres kép (legalábbis a fényképezőgépen sikeresnek tűnt), amit holnap majd a nap folyamán feltöltök. Éjjel értünk haza, valamikor éjfél körül, de nem ennek ellenére nem volt nehéz felkelni, a tegnapi élmények lendületet adtak.

A mai nap csak "egy átlagos" munkanap volt, nem volt túl nagy rohanás, de nem történt túl sok minden. Munka után Franciscával, Joeval, Alinaval elmentünk egy másik hostlebe, a Loft hostelbe, mert ma újra Swap shop volt. Mindenki hozhatott és vihetett ruhákat, amennyit és amiet csak szeretett volna. Én is gazdagabb lettem egy nadrággal és egy pár blúzzal, már csak azt kéne kitaláljam, hogy hogyan viszem őket haza, de remélem valahogy beszuszukálom majd.

Sok puszi és nagy ölelés Nektek :) Vigyázni kell, hogy mit mondok, mint a fenti példa mutatja, valóra válik.