Lasagne
Lusta napnak indult, kialudtam a tegnapi buli fáradalmait. Utána sem történt túl sok dolog, blogot írtam, meditáltam s
ha már elmondtam, hogy sírni jó dolog, hát megtettem. Nagyon meghatott
egy telefonbeszélgetés. Hogy egészen őszinte legyek, nem csak egy
beszélgetés hatott meg. Különleges élmény volt a családot egyetlen
képernyőn látni, mint egy nagy családi fényképet.
Ezek után
meglátogattam Edot, mert meghívott vacsorázni, megünnepelendő, hogy
kapott lakást (nyárára nem volt lakása, mert utazott). De mivel rajtam
kívűl még 5 másik embert is meghívott, felajánlottam neki, hogy segítek a
vacsora elkészítésében.
Nagyon jól telt az este, fantasztikusan
színes volt a csapat, sok-sok dologról tudtunk beszélni, s többek
között azt is megvitattuk, hogy hogy lehetek magyar, ha Romániaban élek s
míg erről beszéltünk, kiderült, hogy az egyik srácnak volt egy magyar
szobatársa valamikor s tud egy pár mondatot magyarúl:
„Joe is a cat” - ha megfelelő akcentussal ejted ki egészen hasonlít a „jó éjszakát”
”You want a pot” - egy kis jóindulattal: ”Jó napot”
De a kedvencük természtesen a fakanál volt.
Mindig jó új embereket megismerni.
Mivel
ma is szabadnapos vagyok, lassan indulok le a városba, két napja
kezdődött a RIFF (Reykjavik International Film Fest) s kaptunk bérletet a
cégtől, ezért ingyen lehet sok szép filmet nézni.
Legyen egy tartamas, pihentető vasárnapotok, ölelek mindenkit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése