Ma A Reykjavik Sightseeing cég jóvoltából jégbarlangban jártunk. Kirándulást hírdettek minden cégnek, szállodának és hostelnek, aki árusítja az útjaikat. Meglepően kevesen voltunk ahhoz képest, hogy hányan dolgoznak a vendéglátóiparban, de így is majdnem megtelt egy busz emberekkel. Mi a hosteltől négyen voltunk, Miguel, Montse, Francesca és én. Nagyon jól telt, s örülök, hogy annak ellenére, hogy az elején nem rajongtam az ötletért, végül elmentem.
A Langjökull (annyit tesz: hosszú glceccser) nevű gleccseren voltunk, ami Izland második legnagyobb gleccsere, egy mesterséges alagútban. Ezért nem vonzott annyira a dolog. Nem tudtam elképzelni, hogy miért tentálja az embereket annyira az, hogy egy mások által készített jeges alagútban sétáljanak, de végül meggyőztek és örülök neki. Nem volt annyira csodálatos, mint amennyire szépek azok a jégbarlangok, amikről könnyen lehet képet találni a google-n, de ez is egy életre szóló élmény volt.
Reggel nem siettük el a dolgokat, 12:30-kor volt a találkozó a cég székhelyénél s 1-kor indult el végül a busz. Fél négyre értünk fel az "alaptáborba", ahol a kényelmes, USB töltős, tabletes (minden üléshez járt tablet, amin lehetett választani 10 különboző nyelv közül, hogy melyiken szeretnénk hallani az idegenvezetőt. Na nem az élő idegenvezetőt, nagyon modernűl, GPS-el van összekötve s tudja, hogy hol miről kell beszélni s automatikusan magyaráz az általad kiválasztott nyelven) buszunkat felváltottuk egy Monster Truck-ra emlékeztető átalakított teherautóra, egy gleccserjáróra. Kb 20 perc kocsikázás után értünk fel a bejárathoz. Nagyon erősen fújt kint a szél és köd volt, nem igazán lehetett elválasztani az eget a földtől.
Bent is nagyon szép volt az alagút, gyönyörű kék és fehér árnyalatokat láttunk és repedéseket, amelyek felszaladtak a felszínig, megtudtuk, hogy néha esküvőket is tartanak bent s hogy nem olyan nagyon öreg a gleccser, a hó, amiben az alagút van körülbelül 30 éves, de a bejárátnál, ahol a legöregebb, ott is csak nagyjából 300.
Jó hangulatban értünk vissza Reykjavikba, úton visszafele szendvicseket és sört kaptunk, beszélgettünk és sarki fényt néztünk a buszból.
És egy pár kép még hétfőről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése