87. nap

Ebédcsomagok és álmos vendégek

Ma is sétával kezdődött a nap, hasonlóan jó hangulatban, mint a tegnap. Még itt-ott látszodtak a bulis szombat éjszaka nyomai, de még, avagy már, csendes volt a város, mégsem üres. A rengeteg falfirka, ami már inkább művészet, mint firka, valahogy életet varázsol a még alvó városba is.

Épp csak hogy bejelentkeztem elkezdődött a pörgés. Sok csoportunk van most a hostelben s, ahogy Francesca fogalmazott, a britekkel nem lehet. Kettő közülük brit (mármint két csoport) s nekik csak fehért kenyér jó s csak pirítva. A baj ezzel az, hogy a pirító a konyhabejárattal szemben van s mivel ott kígyózott a gyerekhad nem igazán tudtunk hozzáférni a saját konyhánkhoz, ez pedig lényegesen megnehezítette a reggeli felszolgálását.

Mire lassan elfogyott a sor s mindenki boldog volt a saját kis pirított kenyerével s mi is felszusszantunk kicsit, megjött a csoportvezető, hogy elvinné az ebédcsomagokat. Ezt elvileg tegnap előkészítette valaki...elvileg. Átmentünk a másik konyhába, hogy természetesen, elveheti, nem gond s akkor derült ki, hogy rossz féle szendvics van bennük, nem olyan, amit kértek, ezért ki kellett cserélni mindegyikben (hála Istennek a szendvicseket készen vesszük, nem kellett 49 szendvicset elkészíteni). Nagy rohanva elrendeztük a dolgokat, s mire elvitték az összes előkészített papírzacsit megjött a következő csoportvezető, hogy Ő is szeretné elvenni az övéiket. Nálunk a programban az volt, hogy ők csak fél tízkor kell átvegyék, van még időnk előkészíteni (volt ez fél kilenckor). Mondtuk is neki, hogy csak egy óra múlva kell készen legyenek, mire erősködött, hogy Ő fél kilencet mondott, nem volt miért vitába szállni, 10 perc alatt összepakoltunk nekik is mindent. Egy ebédcsomagba kerül egy napolyi szelet, egy alma/banán. egy gyümölcslé és egy szendvics. Ha nem szúrjuk el a szendvicseket, gyorsan megy.

A takarítás része egészen gyorsan ment ma, nem volt túl sok szobám. Boldogon sétálgattam a folyosón, zenét hallgattam s takarítottam egyik szobát a másik után. 11 körül járt az idő, amikor nagy lendülettel nyitom ki a 25-ös szoba ajtaját, bent sötétség, két pár cipő és egy táska a földön. Megyek a recepcióhoz, hogy ellenőrízzük le újra, biztos-e, hogy az a szoba üres kell legyen s két ágyat kéne nekem rendbe hozni, Alina megnézte, így kéne lennie. Visszamegyek, hallom, hogy bent alszanak, szuszognak mélyen, nem csak a csomagok vannak ott. Megkerestem Francescat, hogy megkérdezzem mi a teendő ilyenkor, röhögött s azt mondta, költsem fel őket. Megyek Alinahoz, hogy ott vannak a szobában, de én nem akarom felkölteni őket, Ő is nevet, int, hogy menjek utána s nagy, határozott lépésekkel elindult az ajtó fele. Finoman és nőiesen kinyitottam az ajtót, Alina becsörtetett, elhúzta a fügönnyöket s nem nagyon kímélve a kedves vendégeket, közölte velük, hogy 11 óra van, 10-kor kellett volna elhagyni a szobát, kapnak még egy fél órát, de legyenek szívesek szedelőzködjenek. Majd elégedett mosollyal kijött, kacsintott s visszalibegett a recepcióhoz. Vicces jelent volt. Kicsit bántott utána, lehetett volna ennél kicsit szebben költeni Őket, de már mindegy volt.

Ebédszünetben megint beszélgettünk egy jót, de nehéz volt újra nekifogni dolgozni. Valamikor már majdnem négy lehetett, amikor belebotlottam "Magic Mike"-ba. Ő önkéntesekdett a kempingben, de volt egy balesete s sokáig nem láttam. Aranyos srác, jó volt megölelni s látni, hogy jobban van.

Takarítás után egy kis incidenst leszámítva sok nem történt, Skypeoltam s két beszélgetés között kiszaladtam pisilni. Annyira siettem, hogy ne kelljen rám várni, hogy amikor csuktam az ajót, a lábam ottfelejtettem s sikeresen a lábamról az arccsontomra pattant vissza az ajtó. Nem vészes, de látszik :D lett egy kis lila-piros csík az arcomon. Lejegeltem, remélem, mire katona leszek, vagy férjhez megyek, de legalább mire hazaérek, elmúlik.

Legyen egy nagyon szép és tartalmas hetetek, legalább annyi szép pillanattal, mint amennyivel én itt gazdagodom egy hét alatt :) Ölelés