86. nap

Vacsora

Reggel mosolyogva keltem azzal a gondolattal, hogy vajon milyen remek dolgok fognak ma történni velem s így a reggeli séta az esőben sem zavart. Most, kivételesen, még otthon eszebe jutott, hogy szombat van s gyalog kell menni, de meglehetősen jól esett, pont elég volt arra ez a fél óra, hogy eljátszak az velem történő apró csodák ötletével.

Munka szempontjából is jó nap volt, nagyon úgy tűnik, hogy lassan végére érünk a paplanhistoriának s különösen jó volt Francescaval és Joeval dologzni. Gyorsabban megy minden s megvárjuk egymást, segítünk egymásnak, hogy egyszerre fejezzük be a szobákat s egyszerre üljünk le ebédelni s így van alkalom még egy kicsit beszélgetni is. Ennek köszönhetően kiderült, hogy szerdán lesz közös jégbarlang látogatás a munkatársakkal, amire már fel is iratkoztam s meg is kaptam így a jegyet rá (yeey) s azt is megbeszéltük, hogy a Halloweeni céges bulira közösen készülünk majd s hogy be kell addig vásárolni egy pár kelléket, például arcfestéket, de megvitattuk, hogy ki minek/kinek kéne beöltözzön. Szóval annak ellenére, hogy rohanás volt, jó nap volt.

Takarítás után a szokásos skypeolás következett, de jól esett ez is, lassan ideje megbeszélni a hazaút részleteit.

Tegnap vacsora közben Edoval szóba került, hogy el szeretnék menni még egyszer vendéglőbe, míg itt vagyok s mondta, hogy tud egy jó helyet, ahova, ha van kedvem elmehetünk ma. Fél hatra foglalt asztalt a Matur og drykkur nevű éttermbe. Tényleg különlegesen jó hely volt. A Saga múzeum szomszédságában, ahogy Ők fogalmaznak, helyi, hagyományos ételeket szolgálnak fel, egy kis modern csavarral. Egy régi halfeldolgozó épületében van az étterem, s nagyon hangulatos, régi képek lógnak a falon a munkásokról és a gyárról.

Én a nap hala melett döntöttem, ami ma Brosme borsme volt (Bővebb info a Brosme brosme-ról), articsókával (? angolul Sunchoke release, de nem találtam meg a pontos fordítását, nem vagyok benne biztos, hogy articsóka) és almapürével, desszertnek pedig sörben pácolt izlandi kék sajot ettünk hagymalekvárral. Köménymagos roppanós lapocsákákat is kapunk hozzá. Hihetetlenül finom volt így az egész egyben, a sajt felét pedig felcsomagolták nekem holnapra, mert nem bírtam megenni már, annyira jól voltam lakva.

Szép este volt s jót beszélgettünk, tanulságos volt megosztani valaki olyannal az itt szerzett tapasztalatokat, a megtanult leckéket, aki az izlandiak között él már lassan öt éve.

Visszaszálálás indul, már csak 9 nap maradt. Nem tudom még eldönteni, hogy örülök-e neki vagy sem, hogy letelt ez a három hónap. Nagyon gyorsan szaladt el s közben mégsem. Hiányoznak az otthoniak, a család és a barátok, hogy az anyanyelvemen beszélhessek, hogy többet ölelgessem az embereket, de ugyanankkor nehéz itthagyni ezt a helyet. De még igyekszem kihasználni a hátramaradt időt. Ölelés nektek :)