Elengedés
Már reggel az járt a fejemben, hogy ez az utolsó előtti munkanapom s hogy vajon milyen lesz. Hogy lassan búcsúzni kell, a "see you later" (találkozunk később) már nem a legmegfelelőbb köszönésmód, hogy lassan meg kéne köszönni az embereknek, hogy ennyire segítőkészek voltak, hogy megismerhettem Őket, tanulhattam Tőlük és fejlődhettem Általuk és mellettük.
Talán ezért is, de egész nap erőtlennek és kicsinek éreztem magam, túl gyengének egy túl nagy világban. Az időjárás sem segített ezen túl sokat, ahogy az Izlandhoz illik a négy évszak szépen felsorakozott egyetlen nap alatt, reggel tombolt a szél, valamivel később kisütött a nap, aztán lehavazott, elolvadt, felszáradt, jött egy jégesős nyári zápor majd az aprószemű eső.
Azt hittem, úgy éreztem megtanultam elengedni a dolgokat, hiszen itt minden folyton változott, az emberek, a körülmények, a helyek és az idő...de lehet, hogy mégsem tanultam meg annyira mint hittem...lehet, hogy még mindig túlságosan ragaszkodom a dolgokhoz...vagy csak túl jól telt itt.
Akárhogy is legyen, hálás vagyok ezért és könnyes szemmel, de boldogan fekszem le. Holnap lesz az utolsó műszakom.
Talán mégsem változtam annyit, mint hittem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése