Reggel könnyen keltem. Mint a vakációra készülő iskolás, aki tudja, hogy nem kell többet iskolába menni, ma már csak oszióra és évzáró ünnepség van. Olyan is volt kicsit a hangulatom. Sokszor elpoénkodtuk Joeval és Francescaval, hogy ma van az utolsó nap és mit kéne csinálni és mit nem.
Van egy listánk, amit minden reggel megkapunk a recepciótól, amin egy táblázat van a szobákkal, hogy hol hány ágyat kell rendbe tenni, melyik szobák üresek és hol vannak emberek. Erre szokta Francesca, ha már Ő a takarítás királynője (The queen of housekeeping), felírni a plusz feladatokat, amiket még meg kell csinálni a szobák takarításán túl.
Ma: Joe:
- Mop the basement (mosd fel az alagsort)
- Sleep (aludj egyet)
- Work (dolgozz)
- Work
- Work
- Cry (sírj)
- Go home (menj haza)
A szobákkal kettő előtt pár perccel végeztem s közösen ebédeltünk utána a többiekkel. Nehezen ment az elindulás tele hassal, de végül, közös erővel, sikerült. Meggyőztük egymást, hogy haladni kéne s végül fél négy után valamivel minden csillogott a hostelben. Így maradt még majdnem egy fél óránk, négykor jár le a műszak.
Beszélgettünk még egy kicsit, aztán én kinyomtattam valamit és sétáltam még egyet a hostelben. Jól esett.
Munka után fel szerettem volna menni a központi templom tornyába, de mivel elveszetettem a buszbérletemet sétáltam, s mire beértem már bezárt a torony. Pech :)) Majd holnap. Ha már a központban voltam viszont elmentem bevásárolni, holnapra meghívtam vacsorára a lakótársakat (10-en osztozunk a házon), s azt biztosan tudom, hogy Miguel, Montse, Francesca, Max, Wietske, és Anna ott lesznek, plusz Joe. Ő nem lakik velünk, de meghívtam. Pizzát készítek és browniet, utána pedig közösen megyünk majd a céges Halloween bulira.
Ma estére maradt a szerencsesütik elkészítése. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit adhatnék a csapatnak, ami egy kicsi rész belőlem, amire emlékezni fognak, de ami nem igazán tárgyi emlék, 10 embernek személyes ajándékot vásárolni/készíteni nem igazán megfizethető errefelé. Úgy futottam neki, hogy mi lenne az az egy szó, amibe bele tudnám foglalni Őket, magamat és az itt eltöltött három hónapot. Hosszas elmélkedés után arra jutottam, hogy ez a szó a "mosoly". Otthon sem szükölködtem benne, de itt talán egyetlen olyan napom volt, amikor nem mosolyogtam igazán sokat. Volt, hogy kicsit nehezebben ment, de mindig találtam valamit, ami okot adott rá. S ha emlékeztek, volt egy vers, amit a Laugavegur-on találtam valahol egy fürdőben: Egy mosollyal bejárhatod a világot, ha továbbadod. Ezt továbbgondolva született az ötlet, hogy szerencsesütiket fogok sütni, amibe egy egy apró kedvességre való felkérést rejtek, pl: "Rámold el az edényeket a szárítóból" vagy "teregesd ki annak a ruháját, aki elötted használta a mosógépet és még nem volt ideje rá" vagy "segíts egy idegennek a buszon/utcán", "Kelj fel korábban és készülődj nyugodtan. Öltozz fel szépen, érezd magad jól a bőrödben, így őszintébb a mosolyod", "próbáld meg ma elkerülni a panaszkodást".
Remélem értékelni fogják és meg is csinálják, amire kérem őket a cetliket. Jó dolog mosolyt csalni mások arcára, s egy kis figyelmességet csempészni a mindennapokba. Mindenkinek jól esik.
Ugyan a szerencsesütiim közel sem hasonlítanak azokra, amiket a képeken lehet látni (fogalmam sincs, hogy csinálják őket), nem barnák és nem olyan szép formásak, azért finomak és roppanósak. Inkább hasonlítanak egy félbetürt még kicsit nyers kekszre, mint szerencsesütire, de remélem elnézik majd, életem első szerencsesütii ezek.
Holnap reggel templomlátogatás, pakolás, segítek Edonak takarítani, mert megint költözik, utána pedig én is pakolok össze, főzés, sütés és Halloween parti. Kicsit zsúfolt, de leglább nem lesz túl sok időm azon agyalni, hogy vasárnap már repülök haza. (apropó, repülök haza, valami valahol megcsúszott a számolással, vasárnap csak a 94. napom lesz itt a blog szerint, de a naptár szerint a 95. - Csak egy kis hiba csúszott bele, nem tudom hol :D )
Ölelés mindenkinek, nemsokára találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése