Városnézés
Reggel, mint tudjátok, sokáig aludtam s elég későn indultam itthonról. Elmatattam az időt blogírással, reggelizéssel stb. De igazából nem siettem sehova, szabadnapos vagyok, legalább ilyenkor nem szeretnék rohanni. Megkerestem, hogy hol van a nemzeti- illetve a történelmi múzeum, hogy azokat látogassam ma meg s az szemerkélő eső ellenére nyakamba vettem a várost.
Kiderült, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy 18 éves vagyok, egyetlen múzeumban sem kellett belépőt fizetni. Mindenhol az van kiírva, hogy 18 év alatt ingyenes. Én becsületes ember módjára bementem s mondtam, hogy mennyi idős vagyok s szeretném megnézni a múzeumot, s mind a két helyen kaptam ingyen jegyet.
Az igazat megvallva sok különbség nem volt a kettő között, az államalapításról, és az -alapítókról, az első telepesek életéről, házairól, szokásairól és eszközeiről, valamit a kereszténység első éveiről szóltak alapvetően.
Nagyon meglepő, hogy habár nagyon messze voltunk egymástól és egészen másképp gondolkoztunk, mégis mennyire hasonlóan. A házaiknak hasonló volt a felépítése a jurtákéhoz, a közepén ott lángolt mindig a tűz, amit körbeültek, hasonló faragott padjaik voltak, mint a kalotaszegi festett bútorok és ugyan olyan hozományos ládájuk is volt. Az is meglepő volt, hogy mennyire közel találták a csontokat és a házmaradványokat a felszínhez. Aki járt Kolozsváron biztos ismeri a főtéren látható leleteket. Azok elég mélyen vannak. Itt, az eddig megtalált legnagyobb és legrégebbi ház alapjait lehet körbejárni a múzeumban, de mindössze két méterrel van a föld alatt. Nyitottak egy ablakot a ház fölött s lehet látni az utcát, a járókelőket és a fölé épített házat. Egészen leírhatatlan érzés.
A két múzeum között, ha már ott nem kellett fizetni, megengedtem magamnak, hogy vendéglőben egyek. Rám egészen nem jellemző módón egy helyi fish&chips-re esett a választásom és meglepődtem, hogy mennyire finom volt. Álsügér spenotós-mangós salátaágyon pirított kókusszal, sült krumplival és gyömbéres skyr-rel. Ez volt az egyik lehetséges napi menü. Elképesztően finom volt, még a végén megszeretem a halat.
Ötkor, ahogy az lenni szokott, bezárt a múzeum s tovább kellett állni. Mivel a boltok nyitva vannak, még két órát császkáltam különböző érdekességek után kutatva, de nagyjából minden boltban ugyanazok a puffinszobrok, rövidujjúk, gyapjúkesztyűk vannak.
Ezért kicsit átfázva és elázva, fáradtan, a sok új magamba szívott (vagy legalábbis remélhetőleg magamba szívott) információtól, értem haza, most pedig már egy meleg tea társaságában élvezem bentről a szakadó esőt és a süvítő szelet és a turisták felhőtlen életét.
Holnapra maradtak a hivatalos ugyek, bank, papirok stb, de azért még pár múzeumra remélem sor kerül. Élvezzétek az élet apró örömeit, mosolyogjatok sokat, őszintén :) Ölelés
(bocsi, képek nincsenek, mert egyik múzeumban sem lehetett fényképezni, de ezeken a linkeket kicsit bele lehet kóstolni:
settlement exhibition
nemzeti múzeum )
Köszönöm, a reggeli müzlim mellé, nagyon jól esett, hogy van blogbejegyzés. Örülök, hogy múzeumba és vendéglőbe is eljutottál, eddigi utad során ez még hiányzott. Ami a halat illetti, ilyen körettel nem hiszem, hogy a hal íze dominált de remélem megjegyezted és itthon is elkészítjük.
VálaszTörlés