Reggel nem siettem el a felkelést, de nem én voltam az egyetlen. Valamikor 10 körül értem le a városba Edohoz, hogy segítsek egy kicsit rendbetenni a házat, ő még pizsamában fogadott. Ennek ellenére nem tartott túl sokáig, igaz, egy kicsi garzonról van szó. Még ennyi takarítással eltöltött nap után is tanul újat az ember: nem volt a házban szinte semmilyen vegyszer. Egyetlen súrlóport találtunk, amit végül kineveztünk univerzális tiszttószernek s a sütőtől az asztalig mindent azzal pucoltunk meg.
Három körül értem haza s gyorsan nekiláttam csomagolni, ami meglepően gyorsan ment. Fél ötre készen voltam s fogtam neki a vacsora készítésének, kicsit későn, ugyanis azt ígértem, hogy ötre készen lesz. Végül fél hat körül készültem el a pizzákkal és a brownieval, de jól sikerültek :) Közösen vacsoráztunk Monsteval, Miguellel, Maxal, Francescaval, Benjivel és Emmaval. Jó volt nagyon a hangulat s vacsora után Miguel felajánlotta, hogy összetakarít, mi ezalatt Francescaval készültünk az esti Halloween partira. Ő egy ijesztő babának öltözött, ami a kis tütüvel és egy csipkeblúzzal, a megfelelő sminkkel nagyon jól sikerült. Én a szellemet választottam a Chirio szellemországban (Spirited away) című animációs filmből, ehhez nem kellett túl sok jelmezt összeszedni. Megkaptam az Ő esőkabátját, ami egy nagy fekete poncsó s alávettem egy fekete farmert s kifestettem magam/kifestett Francesca. Azért meg kell hagyni, az enyém sem volt rossz :D
Most pedig, így négy óra körül már lassan ideje lenne lefeküdni, főleg tekintettel arra, hogy holnap egész éjjel utazni fogok, de valahogy nem jön, hogy ágyba bújjak, főleg nem azzal a tudattal, hogy holnap reggel talán örökre itthagyom ezt a helyet. Sokat tanultam és nagyon hálás vagy az itt eltöltött napokért, az emberekért és a leckékért, a munkámért és a mosolyokért. Elrepült ez a három hónap s bár az egyik részem maradna, itt az ideje hazamenni.
Hazamenni, látni újra a családot és a barátaimat, elkezdeni a "normális" egyetemista életet s közben magammal vinni és hasznosítani az összes itteni tapasztalatot. Jól esett egy-egy meleg ölelés, mosoly és jó szó az itteniektől ugyanannyira, mint az otthoniaktól, de családja és szülővárosa az embernek csak egy van, még akkor is, ha az otthonát a szívében hordja.
Ha holnap nem jelentkeznék, akkor legyen egy nagyon szép hetetek és küldök egy nagy ölelést most, egy ideig utoljára virtuálisan a nagyvilágnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése