81. nap

81. Nap
Csak egy átlagos októberi séta a lávamezôn

Az éjjel lassan telt el, rendszeresen felébredtem másfél-három óránként, de legalább tudom, hogy jól mûködik a szervezetem :) . Nem volt olyan nagyon hideg, mint ahogy számítottam, két aránylag vékony hálózsákban, egy pólóban, szvetterben, cicanadrágban s két zokniban aludtam. Hazudnek, ha azt mondanám, hogy nem fáztam, de sikerült elaludni s utána nem zavart.

A lábam, s ezért én is, különösen hálás volt a nagyszüleimnek, éjszaka a nagymamámnak a kötött zokniért, napközben a nagytatámnak a lábszárvédôért, mert így nem telt meg hamuval a bakancsom.

Reggel késôn indultam el, nehéz volt rávenni magam, hogy kimásszak a felmelegített hálózsákokból, de legyôzte a lustaságomat az érzés, hogy nagyon kell pisilni. S ha már kimásztam, akkor útnak is indultam. Megbeszéltem a recepcióssal, hogy itt hagyhatom a sátrat s mindent benne, amire nincs szükségem, kifizettem a második éjszakámat s megkértem ôket, hogy tölthessem a telefomat, amíg elindulok. Természetesen megengedték, ezért itt hagytam a telefont s igyekeztem a lehetô leggyorsabban összepakolni mindent, amire szükségem lehet a nap folyamán. Reggeliztem s el szerettem volna indulni. Olyan 10 körül járhatott az idô. Visszamentem a recepcióhoz, hogy elvegyem a telefonomat, de a kis faház be volt zárva, munkásnak hült helye. Megkérdeztem egy pár embert, aki a környéken volt, hogy látták-e ôket, de senki nem tudott róluk semmit. Mivel már késôre járt az idô elindultam telefon nélkül. Így utólag kicsit felelôtlenségnek tûnik elindulni egyedül, telefon nélkül, de nem volt mit csinálni.

Szerencsére nem történt semmi baj, az egyedüli ok, amiért hiányzott az az, hogy ezen van az egyetlen órám, így a nap folyamán a Nap állásából próbáltam következtetni az idôre, mint utólag kiderült, nem igazán ment ez nekem.

Az elsô megálló egy barlang volt, ami beszakadt az 1980 körüli vulkánkitöréskor s elzáródott a víz útja, viszont valahonnan most is szivárog bele egy melegvizes patak. Így most, egy kb 60 fokos tó tündököl a barlangban, illetve a bejáratában. Csodálatos volt.

A következô célpont egy Hverfell nevezetû kráter volt. Ez már jobban hasonlított a mesélbôl ismert kráterekhez, habár a fröcsögô láva innen is hiányzott. Körbe lehetett sétálni a kráter körül, de én csak félig tettem meg az utat, utána lejöttem a jelzett ösvényen, mert nagyon fújt a szél.

Ezek után egy lávamezôn keresztül vezetett az út, hihetetlen, hogy milyen formákat vettek fel a kövek. A mondák szerint, mint megtudtam tegnap a tanárbácsitól, a legtöbbjük megdermett troll, akik nem bújtak el Napfelkelte elôtt. Azt is mondta tegnap, hogy állítólag az apuka troll nem él együtt a család többi részével s ha meg akarta az anyuka látogatni az apukát, akkor útnak indult a kicsikkel, de gyorsnak és ügyesnek kellett lenniük, hogy megtalálják egymást még mielôtt a nap elsô sugarai megtörnék az éjszaka sötétjét. Ez sokszor nem sikerült nekik, ezért lehet látni egy nagy es sok kis oszlopot egymás mellett.

Kiérve a fôútra gyalogoltam valamennyit az aszfalton, amíg egy kanadai pár fel nem vett s el nem vittek Skútustadirba, ami a következô falucska volt. Itt pseudokráterek körül lehetett sétálni egyet. Közben lassacskán elkezdett sötétedni s minden gyönyörû meleg fényben úszott hála a lemenô Nap sugarainak. Szerettem volna világosban visszaérni, ezért átmentem az út másik oldalára s kerestem egy parkolót. A harmadik autó vett fel, egy kedves holland lány. Egészen a kempigig hozott, Ô is itt tölti az éjszakát.

Délután, mert mint az autóba beülve kiderült, még csak négy óra volt, beszéltem egyet az otthoniakkal, jól esett ismerôs arcokat látni.

Számomra is meglepetés volt, hogy mennyire jól viseltem az egyedüllétet. Dudorásztam, sétáltam, gondolkoztam. Rájöttem, hogy nincs miért félni tôle. Féltem elindulni Reykjavikból, féltem egyedül lenni, de kezdek megbarátkozni a társaságommal. Annyira nem rossz. Többnyire egyetértünk.

A idô egészen olyan volt, mint otthon november közepe fele. Sáros, szeles és az ôszrôl már csak az avar árulkodik, a fák és bokrok egészen kopárak.

Mára gyönyörû északi fényt ígérnek, remélem megéri ébren maradni. Holnap reggel szeretnék korán kelni, hogy amire már teljesen kivilágosodik útnak indulhassak, ki tudja meddig jutok s hol alszom holnap éjjel. Remélem Asbyrgiben. Ha lesz wifi, jelentkezem. Köszönöm! Legyen egy nagyon szép napotok!