Nagyon lényegretörő leszek ma s inkább arra kérlek, hogy azt az időt, amit általában a blog olvasására szántok, szánjátok ma arra, hogy legyetek csendben.
A munkában sok nem történt, aránylag csendes nap volt, hárman voltunk s mindenre jutott bőven idő.
Műszak végeztével
elmentem megnézni még egy filmet a RIFF keretén belül, aminek a címe
„Diving into the Unknown” volt (Merülés az ismeretlenbe). Egy víz alatti
barlang feltárása közben ketten meghalnak s a csapat többi része eldönti, hogy
annak ellenére, hogy a hatóságok lezárták a járatot, kihozzák a
holttesteket, tartoznak nekik ennyivel.
Még mindig a film hatása alatt vagyok,
ezért kicsit nehéz írni.
Szabad fordításban az utolsó pár
mondat:
<< Nem hiszem, hogy vissza fogok oda menni. Nem tudok. De
örülök, hogy Őket kihoztuk onnan. Még akkor is ha veszélyes volt. Merülni
mindig veszélyes. S hogy folytatni fogjuk-e? Igen. Hogy miért? Ha ezt kérdést
fel kell tenned, akkor több mint valószínű, hogy hiába válaszolok, úgysem
értenéd meg a választ. >>
„ ... Aki nem látta még a Csend
világát, úgysem érti ezt...”
Köszönöm, hogy én megtapasztalhattam
és köszönöm, hogy mellettem álltatok, álltok ebben. Ugyan az én csendem nem a vízzel teli barlangban van, azt hiszem, legalább annyira hiábavaló lenne megpróbáni megmagyarázni azt, mint a búvárkodást annak, akinek más a Csendje. De ettől szép a világ. Mások vagyunk s ameddig ezt el tudjuk fogadni, értékelni tudjuk, addig rendben mennek a dolgok. Remélem mindannyian megtaláljátok a sajátotokat :) Ölelés
A Csend világa olyan nagyon fontos mindannyiunk számára és jó tudni, hogy hova megyünk azt megtalálni, ha ennyit már önmagáról megtudott az ember nagy lépést tett, mert ahogy írod, mindenkinek máshol van a CSEND.
VálaszTörlés