27. nap

Recepció, uszoda, cipó

Hihetetlenül nehezen indulnak a reggelek, nagyon hiányzik már, hogy igazán kialudjam magam. Talán holnap éjjel, ha időben elérünk Landmanalaugarba. Még mindig nem tudom, hogy mikor megyek, de ezt majd később. Szóval a reggel: Emma most is előttem kelt, s így egy kicsit könnyebb kelni. Kicsit olyan, mintha otthon lennék másfél évvel ezelőtt, mert a nővérem mindig előttem kelt s lámpafénynél ébredeztem minden nap.

Együtt buszoztunk be Franciscaval, de még mind a ketten aludtunk a lábunkon, nem igazán beszéltünk. Beérve a recepcióra, egy gyors reggeli után, kiderült, hogy Breki továbbra sincs jobban, szóval egyedül leszek a recepción egészen 12:30ig, amíg megérkezik Heidi. Kicsit izgultam, s éppen ezért minden megtörtént, ami megtörténhetett, de sikerült azért megoldani az összes problémát (többé-kevésbé). Igazából olyan nagyon sok nem volt. Egy óra után kifogyott az egyik kasszagépből a papír s habár egyszer Breki megmutatta, hogyan kell kicserélni, nem sikerült. Ezért átültem a másikhoz. Természetesen az is kifogyott a következő órában, de szerencsém volt, mert éppen egy olyna kliens volt a soron, aki egy kempingben dolgozik s pont ugyan olyan kasszagépük van, mint nekünk s kisegített. Köszönet érte itt is :)

Aztán jött egy első ránézésre nagyon kedves bácsi, aki mosolyogva üvöltötte le a fejemet, hogy miért nem lehet a kempingben kiüríteni a lakókocsi vécéjét, hogy neki egyetlen kérdésére sem válaszolnak s hogy nem érdemeljük meg az öt csillagot. Mindezt azután, hogy vásárolt négy Reykjavik kártyát s szépen elmagyaráztam neki, hogy hol s hogyan kell használni. Nem értem az ilyeneket, de talán nem is kell. Lassan telt az idő és nagyon sok ember volt a recpción. Nem tudtam nagyon szabadulni, még pisilni sem, de mire megjött Heidi elcsendesedtek a dolgok. Válaszolt pár mailre aztán átvette a recepciót s én végre elmehettem enni valamit és meglátogatni a vécét. Edo jött, hogy ma kenyeret, sok keszet és chipszet talált s ha van kedvem menjek be, s nézzek szét, mert minden tele van kajával. Tényleg rengeteg minden volt. A földön álltak már zacskóban a dolgok egy idő után, de nem tartott sokáig, az emberek elkapkodták.

Ma is együtt ettünk, de csupa egészséktelen dolgot. annyira fáradt voltam, hogy nem volt erőm és kedvem rendes ebédet készíteni s megegyeztünk, hogy a tegnapit úgysem lehetne felülmúlni, ezért ettünk egy adag chipszet s piritóst csokikrémmel, aztán egy kis csokis kekszet, csak hogy teljes legyen a kép. De rendben volt ez így, kell néha ilyen is. Gyorsan mentem vissza ma dolgozni, hogy időben végezhessek, be szerettem volna pótolni az elmaradt beszélgetéseket. Nemsokkal a műszak vége előtt megtudtam, hogy nem csak azokat az érdekes állapotban levő sátrakat lehet elkérni, hanem vannak külön sátrak és egyéb kempingcuccok az alkalmazottaknak, amik nagyon hasznosak tudnak ám lenni. Beírtuk ezért, hogy szükségem van egy sátorra és egy főzőszettre, holnap kell elszaladjak érte az irodába, ami másfél km-re van a kempingtől (így elmarad majd az ebédszünet, valószínűleg pakolok majd szendvicset a reggelinél).

A műszak végeztével bevoltuam a személyzeti konyhára skypeolni és nagyon kellemes meglepetés ért, a telefonom nem merült le. Jól esett végre beszélgetni Anyuval, Réka, Apa írjatok majd, hogy mikor tudnátok beszélni, hiányoztok. Fél 6 körül fejeztük be s mivel nagyon vágytam rá, megengedtem magamnak azt a luxust, hogy elmenjek uszodába. Tulajodképpen nem is én engedtem meg...Normálisan 900 ISK a belépő az uszodába, de lehet igényelni egy kártyát, ami 4200 ISK-ba kerül, s egy tíz alkalmas bérletként működik, azzal a különbséggel, hogy nem egy, hanem az összes reykjaviki uszodába be lehet menni vele. Szóval eldöntöttem, hogy fogok csinálni egy ilyet, de Edo meghívott ma, mert neki megvan a kártyája és már csak összesen egy hetet lesz a városban s még volt rajta 6 "belépő".

Az uszoda kicsit lepukkantabb, mint amire számítottam, de fantasztikus volt ennek ellenére is. Úsztam egy kicsit a "nagy" medencében, aztán csúzdáztunk, utána áztattuk magunkat a 38-42 fokos vízben s végül még a gőzfürdőt is kipróbáltuk. Nehéz volt bent lélegezni, létezni nagyon, de éreztem, ahogy tisztulok s ezért megérte. A délutánt egy sós vizű medencében zártuk, ami, ha a leírás igaz, az óceánból van felpumpálva s összekeverik természetes forró vízzel mielőtt a medencébe kerül. Leírhatatlanul jól esett áztatni magam a kicsi, de annál melegebb medencékben.

8 körül értem haza s gyorsan nekifogtam újra a sütésnek. Eldöntöttem, hogy nem fogok vásárolt kenyeret cipelni magammal, így sütöttem majdnem egy kg lisztből sok cipót. A kenyér itt olyan, mint Magyarországon. Felfújt, rágós, száraz és hiába eszed, nem laksz jól vele. Kicsit unom már, de hátha ezek jók lesznek. Míg sültek a cipók gyorsan összecsomagoltam, szóval mostmár minden útra készen, csak azt nem tudom, hogy mivel jutok el Landmanalaugarba. Kolbrún ma nem dolgozott, szóval nem sikerült letárgyalni az ingyen utat s Heidi azt mondta, lehet holnap már túl késő lesz holnapra foglalni. Kialakul. Ma írtam Elisának, hogy mi a helyzet, remélem a nap folyamán válaszolnak, ha nem, legrosszabb esetben stoppolok Hella-ig s veszek ott egy buszjegyet s jövök ingyen visszafele. Nem izgulok, Nektem sem kell. Minden össze van pakolva, a táskám nem vészesen nehéz s minden étkezéssel könnyebb lesz :D Alapvetően ennivaló van benne s két felsőrész, amit egymásra lehet venni, tiszta fehérnemű s neszeszerbe való dolgok, illetve sok kütyü, amik nagyon hasznosak lesznek majd :D

Megint későre jár, egy óra, szóval irány az ágy, hátha még éjjel eszembe jut valami, amit elfelejtettem eddig. Öleljetek ma valakit, akit nem szoktatok. Jól esik az embereknek (legalábbis a legtöbbjüknek, a többiek csak nem ismerik be :P )

UPDATE: Láttam északi fényt :D Nagy a fényszennyezés, s még csak augusztus van, úgyhogy nem látszik igazán erősen, inkább hasonlított egy foszladozó felhőre, mint azokra a zöld fényekre, amit minden képen látni lehet, de elhittem Benjinek (lakótárs), hogy az északi fény. Gyönyörűek voltak a csillagok is. Remélem Landmanalaugarban is annyira szép az idő, mint ma itt, s akkor gyönyörű utunk lesz.

Megint nem fogok jelentkezni vasárnapig, addig úton leszek. De gyönyörű napokat mindannyótoknak. Puszi