34. nap

Lekvár - Hal

Ma muszáj lesz korán lefekudjek. Nagyon nehezemre esett felkelni (megint), de miután összeszedtem magam már gyorsan pörögtek a dolgok. Ettem egy nagyon kiadós reggelit a hostelnél s ma kihagytam a szokásos sátorellenőrzést, mert Dino már zárta a kasszát, amire megérkeztem. Azonban nem maradtam túl sokat a recepción. Kiderült, hogy ma senki sincs beosztva takarításra, ezért kesztyűt húztunk s nekifogtunk takarítani Godrúnnal.

Az önkéntesek végig kint voltak s gondoskodtak a jókedvről. Gyosrabban megy minden, ha közösen dolgozunk. Ők válogadták a szemetet, én sepregettem, felmostam, tusolót mostam s nap végén összeszedtem pár hátragyott sátrat. Elképesztő, hogy mennyibe kerül egy sátor s mégis, hányan döntenek úgy, hogy nem viszik magukkal. Nem tudom, hogy azért, mert túl nehezek és problémát okoznak a reptéren, vagy valamilyen más okból, de tény, hogy csak ma 5 új gazdátlan sátrat találtam a kempingben. Egészen viccesek egyesek. Az egyik üres volt belűl, csak egy krumpli volt a sátorban, de gondosan kiszámítva, pontosan a közepén. Egy másik sátornak nem volt meg a belseje, csak a külső réteg állt s belül egy kempingszék volt kinyitva, az ajtó felé fordítva, az ülőkén egy újsággal.

Mivel ma szerda volt valaki a Hostel munkatársai közül főzött. Minden szerdán főz valaki s akkor elvileg közösen eszünk valami meleget. Ugyan nem a többiekkel, de ettem a közös ebédből. Egy kínai nő főzőtt ma, nem tudom a nevét, de hihetetlenül finomra sikeredett. Rízs volt, (gondolom ezzel senkit nem leptem meg), saláta és hal. Nem tudom, milyen fajta hal volt, s hogy pontosan hogyan is készítette el, szójaszósz volt rajta, chili, gyömbér és valami vékonyra vágott zöld zöldéség, amit nem sikerült azonosítani. Ammenyire nem szeretem a halat, annyira jól esett az ma. Tényleg, hihetetlen finom volt.

Műszak végeztével elvonultam skypeolni (annyira nem el, csak a hostel "nappali"-ba, s kevéssel azután, hogy elkezdtem beszélni megjött Deepa, hogy elulságolja, Vittorio lekvárt főz a konyhában. (Ők az éppen aktuális önkéntesek). Amikor befejeztem a beszélgetéseket (nagyon jól esett látni Titeket, köszönöm!) átmentem a konyhába s kiderült, hogy Vittorio gyorsabb volt mint én, leszedte a kemping körüli bokrokról a ribizlit, amivel már két napja szemezek, hogy milyen jó kis sütit lehetne csinálni belőle. Egészen viccesen lehetett megoldni a konyhában, ahol mindenki jön-megy-főz a lekvárok dunsztolását, de Vittorio leleményes volt, úgysem kell sokáig eláljanak, nem fogjuk hagyni megromlani. Megegyeztünk, hogy fogok készíteni egy sajttortát s a maradék ribizlivel, illeve a ribizlilekvárral fogjuk ízesíteni és tálalni. Szóval a napokban valamikor sajttorta fog készűlni az alfaland-i recidencián (ez az utcánk neve). Majd küldök képet (ha jól sikerül :P )

Ölelés mindenkinek, legyetek kitartóak és türelmesek,