Csak, hogy változatosak legyenek a dolgok, ma is takarítottam, ma is az önkéntes srácokkal hülyéskedtünk közösen, kezdem nagyon megszeretni őket. Feldobják a napomat :) Zenét hallgatunk, poénkodunk, a munka is könnyebben megy, az idő is gyorsabban telik.
Ma végre egy kicsit használtam a némettudásomat is, és rá kellett, hogy jöjjek, igen keveset beszélek németül. Van egy kedves néni, olyan 50-60 közötti lehet, aki előszeretettel takarít, rendez. Nagyon zavarja, hogy a free food dobozok alján mindig ki van folyva egy kis rízs és liszt és hogy az emberek nem mossák ki a habot a szivacsból mosogatás után. Ezért ő naponta akár többször is elrendez, elmos, kiürít. Ez egyébként az aktuális takarító dolga lenne, de általában a délutáni váltásra marad, nekik kevesebb dolguk van. Szóval ő nagyon sokat segít, és nagyon aranyos. Én töröm a németet, ő, (jobban mint én a némtet) töri az angolt, jól elbeszélgetünk. Én próbálok vele németül beszélni, ő próbál angolul válaszolni. Többször találkoztunk ma, utolsó találkozásunk alkalmával elmondta, hogy megy a kemping háta mögötti botanikus kertbe zoknit kötögetni, mert azt készít az egész családnak karácsonyra. Meg is mutatta őket, nagyon aranyos volt :)
A másik mai esemény, hogy edédidő körül bementem a konyhába körbenézni, hátha találok valami ennivalót. Találtam egy befőttes üvegben murkot és borsót, nagyon megörültem neki, gondoltam csinálok belőle egy jó kis főzeléket. Álltam a kályha mellett és gondolkoztam...vajon, hogy kell főzeléket csiálni? Tudtam, hogy be kell sűríteni valahogy valami lisztes dologgal, de nem voltam biztos benne, hogyan. Aztán elővakartam valami nagyon régi tejes-tejfölös emlékeket és rá kellett jönnöm, hogy azt nem tudom megcsinálni, mert se tej se tejföl nincs a polcon. De a borsó ekkor már főtt, valamit ki kellett találni. Tettem egy kis lisztet egy pohárkába, s átkanalaztam valamennyi levet a főzelékről, hogy azzal összekavarom s majd lesz valahogy :) Tudom, hogy ti is tudjátok, nem kell szídni érte, inkább értékeljétek a találékonyságomat, jó csomós csiríz lett belőle, de nagyon elszánt voltam, hogy én márpedig főzeléket csinálok. Szép lassan, óvatosan, átkalazgattam (volna) a leendő főzelékbe, de természetesen az egész a kanálon maradt. Így elkezdtem kavargatni a leendő ebédem a csirízes kanállal, aztán szép lassan lefőtt róla a dolog és fogjuk rá, besűrűsödött a főzelék. Mikor kitettem, odajött egy francia lány, rosszalóan megnézte az ebédemet s megkédezte, hogy abban van liszt? Mondtam, hogy igen, mire felhúzta a szemöldökét: " És miért csinálsz Te ilyet?" "Mert finom" mondtam, megnézett még egyszer elég rosszalóan, aztán továbbállt főzni. Ezek szerint a főzelékek hungarikumok?
Ebédszünet vége fele találtam egy zacskó kekszet, kerestem egy kis lekvárt és csokikrémet, megkenegettem és összepárosítottam őket, utána pedig körbesétáltam a kempinget "kollegák" után kutatva. Annyira jól esett látni az emberek arcán a meglepettséget és a mosolyt, amikor megkínáltam őket. Kicsit magánakvaló itt mindenki, egy személyre főz, ha főz, mindenki azt eszi, amit épp talál magának. Nem nagyon osztozkodnak a dolgokon. Szóval eléggé kilógtam a sorból a kis tácával a kezemben, de úgy tünt, mindenkinek jól esett. Ha lesz fizetésem, az első adandó alkalommal fogok sütni valami finomat és beviszem szétosztani. Vagy szétosztom itthon, úgyis sokan vagyunk.
Munka után megint bicikliztem egy jót, ezuttal nem a központ, hanem a város széle fele, Udival. Megint sikerült egy jót beszélgetni. Szeretem, hogy ennyire nemzetközi a csapat, mindenkivel lehet valamiről beszélni és mindenkivel más témáról, és mindenkinek más véleménye van mindenről. Egy-egy ilyen beszélgetés kicsit olyan, mint egy nagyon gyors utazás :)
Este pedig előszőr, amióta itt vagyok, főztem itthon. Nem nagy dolgot, csak 3 gombát töltöttem meg sajttal és kisütöttem egy serpenyőben. Remek vacsora :D A többiek viszont csak néztek nagy kerek szemekkel, hogy én ennyit vacsorázom. Itt mindenki nagyokat eszik este, mert napözben nem igazán esznek semmit. De én viszont pont fordítva vagyok. Szóval meleg ebéd és vacsora után már fekszem az ágyban. Szép álmokat világ :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése