26. nap

Csőtörés

Jó reggelt világ!
Jobbat, mint ahogy az enyem indult ma :D A második rövid éjszakám után, megint kb 4-5 sikerült aludni összesen, nagyon álmosan keltem fel s nem akartam kimászni a jó meleg hálózsákjaimból (este már csak két nagyon vékony hálózsákot találtam s így egyiket betettem a másikba s úgy aludtam). 7-kor már a recepción voltam, hogy kérjem el a hajszárítót s menjek el gyorsan zuhanyozni. A ruháimat este sikerült kimosni (s milyen jól fogott, hogy bekocogtam szombaton, mert legalább volt bent még egy rend ruhám) s szerencsére megszárítani is, úgyhogy habár ugyanaz volt rajtam, mégis tisztának éreztem (s tulajdonképpen az is volt). Szóval 7-kor, amikor beértem a recepcióra Kolbrún már ott volt, ami aggodalomra adott okot, hiszen legkorábban fél 9-kor, de inkább 9-kor szokott beérni. Kiderült, hogy az éjjel csőtörés volt, a mosdók le vannak zárva, s a fő vízvezeték is, úgyhogy egyetlen csapból sem folyt a víz, csak az "új" vécéknél, ott is csak hideg. Kicsit szívás volt. Fénysebességgel zuhanyoztam le a hostelben (melegvízzel) és próbáltam menteni a menthetőt utána.

Reggeli gyanánt bekaptam két szelet ananászt s nekifogtam, ezúttal olyan gyorsan és annyira nem alaposan a matricák ellenőrzésének, mint még soha. Fél óra múlva már a működőképes mosdókat próbáltam takarítani, amennyire lehetett. Sepregetésről és felmosásról szó sem lehetett, nem is beszélve a tusolók tisztításáról, de legalább vécépapír került minden fülkébe és kicseréltem a szemetzacskót.

Nagyon pozitívan csalódtam ma az emberekben. Arra szamítottam, hogy őrültek háza lesz és mindenki panaszkodni fog, hogy milyen sokat fizettek (ami igaz) s mégsincs nemhogy meleg, hidegvíz sem a konyhában (sem). Ehhez képest egyetlen egy nő volt, aki panaszkodott, hogy neki fáj a lába és nem megy el sem a hostelig, sem a másik mosdóig (nincs 300 m távolság egyikig sem). Mindenki más, aki megállított s megkérdezte, hogy mi történt csak szomorúan mosolygott az történet hallatán. Leginkább a "megtörténik, szívás, hogy éppen most, de nem tehetünk semmit" hozzáállás volt a jellemző. Azonban, lehet azért is, mert hétfő van, a recepció nagyon csendes volt, főleg a nap elején.  Aztán kicsit besűrűsödött, de megjött Heidi, Kolbrún hazament aludni s én pedig elmentem ebédszüntere. Igazi ínyencség volt a mai ebéd ahhoz képest, hogy eddig miket ettünk.

Edo talált egy adag gombát a már általatok is jól ismert polcon s bejött a recepcióra vele (tulajdonképpen ugyan az az épület, egyetlen fal választja el a kettőt, de annak is van két nagy ajtaja, ami mindig nyitva van), hogy meghívjon ebédre. Végül tényleg egészen jó finom lett. Találtunk sajtot, pestot, laskát, fetát, olivaolajat is. Megsütöttük a gombát, megfőztük a laskát, összekevertük pestóval, reszeltünk alá és a tetjére egy brutális adag sajtot, hoztam a hostel konyhájáról két pohár almalevet s kiültünk a napsütötte teraszra ebédelni. Időközben egy spanyol srác elővette a közös térben hánykolódó gitárt s leült tőlünk nem messze a teraszra. Így már tényleg elit éttermi hangulata lett az egésznek. mint amikor a színpad mellé foglalsz asztalt.

A nap hátralevő része gyorsan szaladt el, recepcióztam még kicsit, megint kitakarítottam az egyik Safari sátrat, kirámoltam a "sajátomból" a hálózsákokat és a matracokat (abból is kettő kellett) s már vége is volt, sőt, már 5 óra el volt múlva (16:30-ig kéne dolgozzak). Rájöttem, hogy muszáj elmenjek vásárolni, ha szeretnék valamit vinni magammal Landmanalaugarra (részletek később), s mivel az útbaeső jó öreg Bónus 17-kor zár, kénytelen voltam elmenni a központig, ahol van egy Krónan nevű bolt, árban nagyjából ugyan ott van, csak este 9-ig nyitva vannak. Siettem, mert vártak, hogy skypeoljunk, de a busz nem gondolta úgy, hogy jönnie kéne. Megszokhatnám már, de nem nagyon tudom, hogy sosem lehet építeni rájuk. Túl sok csomagom volt és túl messzire voltam ahhoz, hogy gyalog menjek, főleg, mert minden zacsiban volt, nem is hátizsákban. Így leültem a buszmegállóba és vártam. Menetrend szerint 5 percet kellett volna...több, mint 50 lett végül. Ennek következtében egy skypeos hívás elmaradt, de remélem holnap be fogjuk majd pótolni.

Mivel holnap skypeolni és aludni szeretnék minél többet, de csomagolom kell s jó lenne sütni egy kenyeret, mert itt nem lehet rendes kenyeret vásárolni, úgy döntöttem, hogy a sütit, amit magammal szeretnék vinni, azt ma készítem el. Előszedtem az egyik kedvenc receptemet, a kétszínű kiskifliét, s mivel nem csak rízsfőzőnk, de dagasztógépünk is van itthon, 10 perc múlva már a fűtőtestnél kelt a tészta. Nagyon finomra sikeredett, még akkor is, ha az első adagot picit odaégettem.

Meglepő számomra, hogy az emberek még mindig meglepődnek azon, hogy ha sütök valamit, akkor abból mindenki vehet...de hátha más is elkezdi majd megosztani a dolgait. Még jobb lenne itthon a hangulat.

S akkor, ha már ennyit emlegettem: Landmanalaugar
Csütörtöktől szombatig szabad vagyok s úgy döntöttem, hogy megjárom a, talán leglátványosabb és biztosan legnépszerűbb, kirándulóutat. Ez egy 3-4-5 napos út, attól függ, milyen kondícióban van az ember. Landmanalaugar és Thörsmórk között 55 km a távolság, ami nem tűnik soknak két napra, de állítólag sokat kell fel-le menni s keresztezni kell pár patakot is. A vélemények pedig nagyon változóak arra vonatkozóan, hogy mennyire gyorsan lehet vagy éppen lehet, érdemes vagy nem érdemes haladni. A túra végpontja Skógar, ami Thörsmorktól még 26 km. Szeretném megjárni a Langmanalaugar - Skógar útvonalat, majd meglátjuk mi lesz belőle. Egyelőre még azt sem tudom, hogy mivel jutok el a kiindulóponig. A kemping tud biztosítani helyet ingyen a buszon, de Elisa, Alberto és Hoika (a kínai lány) pótoltak autóra s azzal mennek, Albertot leteszik a kempingnél s ha nem velük megyek, akkor majd ott találkozunk s indulunk mászni amilyen korán csak lehet. Ha velük tartok, akkor be kell pótolni valamennyit a benzinbe és az autóbérlésbe, de legalább jó lesz a társaság s lehet, hogy nem kell elkéreznem a munkahelyemről ( ha busszal megyek el kell mennem legalább 1 órával a műszakom vége előtt). De ez még kialkul holnap, legkésőbb holnapután a nap folymán. Elisa és Alberto megígérték, hogy írni fognak. A sátorral pedig szerencsém van, Edo kölcsönadja az ővét, mert amíg én kirándulok ő túrát vezet gazdag francia turistáknak, akik fizetik a szállását sokcsillagos szállodákban és az ebédeket elit vendéglőkben, szóval fogja tudni nélkülözni a sátrát, sőt, lehet még a túrabotjait is (mindenki azt mondta, hogy az mindenképp kell, főleg a patakok átszelésénél fogom igazán hasznát venni).

Ennyit az útról, sőt, ennyit a mai napról.

Kérésre: Safari sátrak

És a mai ebéd (a kék nem az amlalé, az a gyertya :P )

Ragyogjatok, egyetek finomakat s élvezzétek az életet. Vegyétek észre az apró csodákat a környezetetekben. Tőlük lesznek értékesek, egyediek és különlegesek az amúgy szürkének tűnő hétköznapok.