5. nap

Új nap, új ember

Ma is korán kezdődött a nap, lementem reggelizni és elmondhatatlanul jól esett tiszta tányérból rendes ételt enni. Nem tudja értékelni az ember, amit kap az élettől, amíg el nem veszik. De nem lehet okom egy csepp sem panaszra. Remek nap volt a mai, rengeteg mindent kaptam az élettől.

Evés után nekifogtam a szokásos reggeli szemétrendezésnek (ma is takarítottam), utána pedig  fürdőszobákat kellett volna kitakarítani. Van az műanyag lánc, tudjátok, ami piros-fehér szemekből áll és le szoktak zárni vele olyan helyeket, ahova nem szabad bemenni. Na azt használtuk mi is. Hiába. Reggel a férfiaknak rettenetesen sietős dolguk akadt, volt, aki meg sem állt a láncnál, csak átugrotta, volt, aki gondolkozott kicsit és utána lépte át, de különösen nem zavartatták magukat. Miután sikerült kiüresíteni a fürdőszoba azon felét, ahol dolgozni szerettem volna, kivittem a zuhanyzófülkéből a műanyag csúszásgátlót, hogy lemossam. Öreg hiba. Mire visszaértem már hárman álltak sorba annál a zuhanyzónál, amit épp takarítaani készültem. És természetesen valaki már bent élvezte a meleg vizet. Nem tudom, hogy nem zavarta a sok-sok mocsok, ami a csúszásgátló alatt volt. Tény, ami tény, meg kellett várjuk, mind a négyen, hogy kijöjjön, én, hogy letehessem a műanyagot, a többiek, hogy tusolni tudjanak. Időközben feldtam a takarítást, rájöttem, hogy képtelenség szót érteni a férfiakkal :D. Míg várakoztunk ott négyen, a három srác beszélgetett s egyszercsak megszólított az egyik, hogy lengyel vagyok-e. Mondtam, hogy nem, mire a másik mondta, hogy de mostmár el kell hogy mondjam, hogy honnan jöttem. Válaszoltam, mire azt mondták, nem lehetek román, nincs román arcom :)) Mondtam, hogy nem is vagyok román, magyar vagyok, aztán kijött a srác a zuhanyzóból, én bevittem a csúszásgátlót és abbamaradt a beszélgetés, kijöttem végezni tovább a dolgom.

Pár órával később álldogáltam az ételespolc előtt (hivatalosan azért, hogy rendezzem el, elvileg nem állhat ott semmi, aminek hűtőben lenne a helye, gyakorlatilag azért, mert kerstem valami ebédnekvalót) s egyszer csak valaki megfogja a vállam s megkérdezi, hogy nem-e ennék egy kis laskát. Az egyik srác (egy török srác) volt azok közül, akikkel a fürdőben haverkedtünk. Nem fogadtam el, de beszélgettünk egy fél órácskát, jól esett. Még ki sem mentem a konyhából, nézegettem tovább a polcot, amikor megállt mellettem a másik srác a fürdőből, ő kanadai. Talált egy pár szelet kenyeret és egy kicsi vajat és nagyon megörült neki, mint kiderült kb fél napja nem evett semmit.

Térültem-fordultam, sepregettem még kicsit s megállított Erik (a kanadai srác), hogy lenne két kérdése. Az egyik, hogy mióta vagyok Izlandon, mondtam, hogy 5 napja. <<Akkor a másik már nem aktuális>> mondta, de vegül kiderült, hogy egy bizonyos utat keres, s az ahhoz vezető reykjaviki utcát, de végül két térképpel, egy ország- és egy várostérképpel megtaláltuk, amire szüksége volt. Aztán vele is beszélgettünk még egy 10-15 percet, szóval elbeszélgettem mind a két lehetséges "ebédszünetemet", de nem bánom. Vagány emberek.

Mikor végeztem megint belebotlottam a török fiúba s kérdezte, hogy mit csinálok. Egy óceánparti sétát terveztem, csatlakozott ő is egy darabon. Megint beszélgettünk egy jót. Kiderült, hogy utazott már egy csomót és hogy hasonlóképp foglalkozik gyógyítással, mint én, szóval volt közös téma. Határozottan jól telt. Én hamarabb hazajöttem, egyrészt, hogy beszéljek végre anyuval, mert hiányzott (és még sok más ember is hiányzik, írjatok, hogy mikor tudnánk beszélni), másrészt, mert tanulnom kell.

A mai nap nem csak az emberek szempontjából volt különleges. Elgondolkoztam azon a tegnap, hogy milyen jó lenne találni egy kisebb hátizsákot az ingyen elvihető cuccok között, mert nem lenne vagány az egynapos utakra is a 45 l hátizsákba csomagolni. És láss csodát, a vonzás törvénye működik. Ma találtam egy hátizsákot, az egyetlen problémája, hogy a legnagyobb zsebén a cipzár nem záródik csak az egyik húzókával, de azt meg lehet szokni. Ezen kívűl találtam egy nagyon jó önfelfújós matracot, aminek nincsen semmi baja és sok finom instant kaját, amit holnap magammal tudok vinni, hogy ne margarinos kenyeren éljek egész nap.

Tudni kell ehhez, hogy holnap lesz az első szabadnapom, de ma minden zárva volt, mert nemzeti ünnepnap van. Így kénytelen leszek abból pakolni holnapra, ami van itthon. Van egy kis lekvárom, egy kis margarinom, egy szelet sonkám és sok kenyerem :D meg még több müzlim, de az sokat nem segít a hegyen. De mostmár van egy pár instant levesem is. szóval nem lesz baj. Legnagyobb valószínűséggel az Esja nevezetű hegyre fogok mászni, ami itt van Reykjavik mellett és pont ezért nincs túl sok turista, inkább a helyiek járnak arra. Szóval lehet a holnapi is egy jó alkalom lesz egy találkozásra, mostmár lehet, hogy egy helyi emberrel, de várom már :)

Holnap remélem sok-sok képpel jelentkezem, addig mosolyogjatok sokat :) puszi