15. nap

Muffin

Kicsit nehéz ennyire korán kelni. Korábban csörög az órám, mint amikor otthon suliba mentem. S holnap még csak a harmadik ilyen nap lesz, s már győzködnöm kell magam, hogy érdemes felkelni reggelizni. De jó lesz ez.

Szóval kicsit döcögősen indult a reggel, a meleg ágyikó visszahúzott, főleg, amikor láttam, hogy kint még mindig tombol a szél. Minden erőmet összeszedtem, s kimásztam a paplan alól, elindítottam egy jó pörgős számot, hogy térjek magamhoz, felöltöztem, feltettem a sapkámat, mert biztos voltam benne, hogy szükség lesz rá, s felültem a biciklire. Jól fogott a sapka. Reggel nem lehetett több 10 foknál, s komoly erőfeszítésbe került, hogy a biciklit egyenesen tartsam az úton abban a szélben. De végül sikerült. Egy gyors reggeli után szolgálatba álltam, ezúttal Breki (egy helyi srác) kíséretében.

Munka alatt nem volt semmi igazán különös, jöttek-mentek az emberek. Viszont egyre jobban kezdem megérteni a franciák angolját. Ők annyira másképp beszélik az angolt, de tetszik. Valamikor a délelőtt folyamán Breki hazament, s Heidi vette át a helyét. Nem rajongok érte igazán, de jó alkalom volt a barátkozásra. Ő nagyon régóta dolgozik a hostelnél, már ide is költözött s érződik a viselkedésén, hogy büszke rá. Kicsit lekezelőnek éreztem mindig is a stílusát, s ez ma sem változott, de ennek ellenére el tudtunk beszélgetni egész jól. Tanultam tőle elég sok dolgot Izlandról, s már azt is eldöntöttem, hogy a maradék augusztusi szabadnapjaimon mit fogok csinálni, noha nem lesz olyan nagyon sok (kb 5 összesen, de az kirándulásra pont ideális).

Sirra jött be valamikor koradélután és meglepett egy buszkártyával, aminek nagyon örülök, mert mostmár ha esik, akkor járhatok busszal. Holnap reggel nagyon jól fog fogni, mert elég nagy a csomagom s nem lenne nagyon vagány biciklin cipelni. A délután elég csendesen telt, 4kor bezártam a kasszát s elkezdtem számolni a pénzt, s nagyjából negyed órával hamarabb végeztem, mert nem volt már mit csinálni s a váltásom megérkezett.

Az ebédem egy nagyon kellemes meglepetés volt. Amikor bementem a konyhába, pont akkor jött be valaki egy nagy zacskó finomsággal s pakolta őket szét a dobozokba. Kitett egy tojástartót, amire fénysebességgel csaptam le (nagyon rég óta kívánok egy igazán finom tükörtojást). Éppen fordultam volna a sütők felé, amikor megszólított, hogy van vaj is, ha kérek. Kicsit elszégyeltem magam, hogy annyira gyors voltam, de nagyon kedvesen mosolygott s nyújtotta a vajat. Elvettem s sietősen kerestem egy üres főzőlapot. Aztán összehaverkedtünk a velem szemben főzőcskélő két francia lánnyal, akik legalább annyira örültek a friss dolgoknak, mint én. Egy sajtra és némi koktélparadicsomra tettek szert, amit aztán megosztottak velem is. Kiderült, hogy másfél hétig járták az országot s nem igazán tudtak főzni időközben, ez volt az első meleg ételük, amióta útra keltek. Egy szó, mint száz, különleges ebédem volt, amit otthon csak egy villás reggelinek hívnának, de hidd el nekem, nem tudod, mekkora kincset eszel, amikor ilyen reggelid van.

(Még kenyeret is találtam hozzá, nem is akármilyet, lenmagosat)

 Sirra jött be kevéssel a fenséges ebédem elfogyasztása után és meglepett egy buszkártyával, aminek nagyon örülök, mert mostmár ha esik, akkor járhatok busszal. Holnap reggel nagyon jól fog fogni, mert elég nagy a csomagom s nem lenne nagyon vagány biciklin cipelni. A délután elég csendesen telt, 4kor bezártam a kasszát s elkezdtem számolni a pénzt, s nagyjából negyed órával hamarabb végeztem, mert nem volt már mit csinálni s a váltásom is megérkezett.

Megkerestem Albertot s Valentint s nekifogtunk sátratválogatni. Vicces volt. A raktárban (amit tegnap takarítottunk Sirrával) áll elég sok olyan sátor, amit a kedves vendégek hagytak hátra. Rendszerint 7 figyelmeztetés után szedjük le a sátrakat, habár nekem még nem volt szerencsém más sátrát összepakolni. S ezek közül a sátrak közül válogathatunk, ha szükségünk van rá, s ezt tettük mi is. Csak nem tudtuk, hogy melyik milyen állapotban van, melyik használható, és melyik nem, beáznak-e, kb hány személyesek s ilyen apró részletek. Nagyjából 5-8 sátrat pakoltunk ki és állítottunk fel, amíg találtunk egyet, amelyiknek többé-kevésbé minden alkatrésze megvolt. Ami hiányzott belőle, azt összeszedtük egy nagyon hiányos sátorból. Aztán megbeszéltük, hogy nem kell túl sok kaját cipelni, mert a szigeten is muszáj lennie valamilyen boltnak, szóval ha éhen akarunk halni, akkor lehet ott vásárolni.

Miután mindez megvolt, hazasiettem, skypeoltam egy kicsit, összepakoltam a hétvégére s nekifogtam sütni. Készítettem egy brutális adag muffint (amiről nem azért nem teszek képet, mert nem néznek ki jól, hanem azért, hogy ne kívánjátok :P ) Jól fognak fogni holnap az úton, s gondolom, hogy a többsége a holnaputánt már nem éri meg. A táskám meglepően nagy lett. Tény, hogy sikerült egy egészen jó hálózsákot találni a közös cuccok között, de mint a vastag hálózsákok többsége, ez is rengeteg helyet foglal, s mivel nincs huzatja, kénytelen voltam betenni a hátizsákomba s így nagyjából a fele meg is telt. Felerősítettem rá a matracomat és a sátrat, amit válogattunk, betettem egy pár vastag ruhát, s már nagyjából meg is telt. Nagy, de legalább nem túl nehéz. Olyan három napra való. Várom már, de hiányozni fogtok. Még akkor is, ha az emberek többsége nem ír hozzászólásokat, vagy nem reagál különösebben arra, amit írok (habár mindenki nyugodtan megtehetné, sőt, ezúton buzdítalak Titeket arra, hogy tegyétek meg).

Vigyázzatok egymásra a következő három napban, s ha valakinek hiányzom, csak csaljon mosolyt egy másik ember arcára s a ragyogásában meg fog találni, mert én is ragyogni fogok, ahogy eddig is tettem. Tartalmas hétvégét mindenkinek. Puszi