33. nap

Tolvajok

Reggel mikor felkeltem, bekapcsoltam a wi-fit a telefonomon, hogy nézzek időjárásjelentést, hogy tudjam, hogyan kéne öltözni. Az éjjel váltás üzenetet fogadott, hogy menjek, amilyen korán csak tudok, mert borzasztó éjszaka volt és rosszul van. Siettem, ahogy tudtam, de csak egy pár perccel értem be a műszakom kezdése előtt.

Kiderült, hogy van egy izlandi pár a kempingben, akik nem fizetnek az éjszakáikért, de amióta itt vannak nyoma veszett egy telefonnak és egy hátizsáknak egy sátorból, az éjjel pedig nagyon hangosak voltak, Karolina (az éjjeli váltás) ki kellett hívja a rendőrséget, mert többszöri figyelmeztetésre sem hagyták abba, szerinte nagyon részegek voltak. Amikor megjött Breki,kb fél órával utánam, kimentem, összeszedtem mindent, ami a sátorban volt s betettem egy óriási zsákba, a sátrat, mert össze-vissza volt szakadva és törve, kidobtam.

Később kijött a rendőrség újra és kiderült, hogy a pár már őrizetben van, fellélegeztünk kicsit minannyian. Ezek után nyugisan telt a nap, sok időm volt gondolkozni, többek között azon, hogy mit tanultam az itt eltölött egy hónap alatt. Műszak végére egészen szép kis listám lett, amit holnap meg is fogok osztani Veletek, csak nem szeretném összecsapni s megint kicsit kifutott az idő a kezem közül.

Miután végeztem a kempingben és ettem valamit, meglátogattam a Loft hostelt. Ez egy másik hostel a reykjavikban levő három közül s ma Montse és Miguel ott szerveztek "Swap shop"-ot, azaz ingyen turkálót. Mindenki, aki akart vihetett ruhát s bármit el lehetett venni. Így esett, hogy 6-kor egy fél zsák ruhával indultam neki a városnak, hogy találkozzak Edoval, hogy meséljen az útjáról. Egy francia csoportott veztett körbe Izlandon s meg szerettem volna beszélni vele, hogy merre érdemes menni s mi az, amit mindenképp meg kell látogatni. Ha az embernek van egy idegenvezető ismerőse, egy kicsit könnyebb az egész.

Beszélgettünk egy jót egy sör mellett s mielőtt elindultam volna haza, megajándékozott egy igazi izlandi gyapjúzoknival. Viccesnek hangzik zoknit kapni ajándékba, de el sem hinnétek, mennyibe kerül egy kötött, igazi gyapjúzokni. Ő is ajándékba kapta s neki már volt egy, úgyhogy nem éreztem magam rosszul  miatta, de ha fizetett volna érte, nem fogadtam volna el (2500 ISK körül van egy zokni, ami durván 20 euró).

Kolbrúnnal (a főnökömmel) sikerült beszélni napközben, megkértem, hogy legyenek hosszabb műszakjaim és legyen több szabadnapom, ha lehetséges, mert a mostani beosztás szerint összesen 5-6 szabadnapom lett volna s az is elszórva, az alatt nem lehet utazni rendesen. Hátha sikerül.

Megyek mostmár aludni, még mindig nem sikerült igazán kipihenni a hétvégét. Sok puszi mindenkinek, legyetek hálásak azért, amitek van.