22. nap

Snaefellsnes, avagy nem nekem találták ki a vezetett utakat

Mint írtam a tegnap, ma volt az első szervezett, lefoglalt utam. Igazából nem volt rossz, mert gyönyörű helyeken jártunk és láttunk sok csodát, de, ahogy a cím is mutatja, nem nekem való ez a fajta utazás.

Hajnalosan, 7-kor, Franciskával együtt mentünk a hostelhez reggelizni, szerencsénk volt, mert tegnap Miguel a kocsival hozta haza Emmát s így reggel vissza kellett vinni :D Luxus. Egy rohanós reggeli után kimentem a hostel elé a buszmegállóba, várni a járgányt, ami elvisz a buszterminálra, ahonnan indult az "túra".

Egész gyorsan megérkezett s nem kellett sokat várni a terminálon sem. Egy 31 személyes mikrobusszal utaztunk ma, sok kicsi kínai és egy pár amerikai társaságában. Az idegenvezetőnk ugyan törte az angolt, de helyi volt s így olyan dolgokat is tudott, amit mások nem tudtak volna. Jól jártunk vele.

Első megállónk egy benzínkút volt egy óra buszozás után. Pisiszünet...de már itt is remek látvány tárult elénk.

Ezek után egy 6 km hosszú, víz alatti alagút következett, végig a két félszigetet (Reykjanes - Reykjavik van ezen és Snaefellsnes - ma látogattuk) elválasztó fjord aljában. Időközben megtudtuk, hogy ez a legnagyobb fjord a szigeten, a Bálnák fjordjának nevezik, mert itt kötöttek ki a halászhajók, amik hozták a bálnákat, amíg még halászták őket. Azt is megtudtuk, hogy a második világháború alatt is fontos kikötő volt, azonban nem bálnahalászat miatt.

Az első hosszab szünet a sziget talán egyetlen "normális" színű strandján volt, ahol láttunk sok-sok fókát. Így már nem volt annyira izgi, hogy sok volt és mindenki őket fényképezte, s nem csak minket lesett. Viszont tényleg aranyosak voltak, főleg, amikor mozogtak :) 

Legközelebb egy vendéglőnél álltunk meg, ebédszünetre, valamikor dél körül. Minden nagyon drága volt, de ettem egy nagyon finom, helyi sütit s megeszegettem a saját szendvicseim egy részét, miközben gyönyörködtem a kilátásban. Szerencsére a jó felére ültem a busznak s nem a tengert, hanem a hegyeket láttam. Fantasztikusak voltak. Kicsit olyan, mint otthon a Retyezát. Mindenhonnan ömlik a víz, tele van minden vízesésekkel. 

Kilátás a kávézó teraszáról

Sütiii

Miután mindenki teletömte magát visszaültünk a buszba, nagyjából 200 m-t megtenni, a következő parkolóban ugyanis kiszálltunk megint és sétáltunk egyet a parton. Itt már fekete volt a homok és megcsodálhattuk azokat a híres, függőleges bazaltoszlopokat :)

Ezek után egy lávabarlangot látogattunk meg, ami meglehetősem rövidnek bizonyult ahhoz képest, hogy állítolag Jules Verne regénye (Utazás a Föld középpontja felé) itt kezdődik. Mármint azt mondják, itt mentek le a föld alá a főhősök. Volt is egy tábla a barlangban Stromboli felirattal, csak nem sikerült jól a kép, ezért nem tudom megmutatani nektek. Viszont a többi egészen érdekes volt, láttunk stalagtitokat és stalagmitokat, amik nem is igazi stalagmitok voltak, hanem gáz formálta kövek. Midenestre, szép volt.

A barlanglátogatást egy kis mese követte, amiből megtudtuk, hogy a tengerparton álló két szikla valamikor troll volt, csak nem bújtak el időben s megkövültek a Nap első sugaraitól. A tudományos magyarázat szerint ezek a 8000 évvel ezelőtti kitörés maradványai.

A trollok

Ezek után már csak egyszer álltunk meg pisilni, utána pedig az utolsó látnivaló a várva várt Kirkjufell volt. Tényleg annyira szép, mint amennyira a képeken látszik. Nehéz volt fényképezni, s végül nem is sikerült úgy, ahogy szerettem volna, mert az emberek folyamatosan belesétáltak a képbe, de azért jó lesz ez így is. Megmostam kicsit az arcom a vízesésnél s felfrissülve, kicsit megtisztulva ültünk vissza a buszba, hogy még két órát buszozzunk vissza Reykjavikba. 

Menet közben még készítettem pár képet az autóból, például a Snaefelsjökull-ról (a félsziget gelccsere), ami gyönyörű volt

Kapcsolódva még kicsit a tegnapi naphoz, elmondom, főképp a hűséges olvasóknak, mert Ők fogják tudni miről beszélek, hogy Pierre ma hagyott nekem egy levelet a recepción az e-mail címével. Meglepett, de továbbra is állítom, hogy véletlenek nincsenek, szóval tényleg fel fogom venni vele a kapcsolatot :)

Christina ma megy haza, szóval a házban is változások vannak, érkezni fog még egy dán és talán egy holland lány a helyére. Kiváncsi vagyok, de hiányolni fogok Őt. Furcsa egy kicsit, de Ő volt a legrendesebb velem, amikor megjöttem. 

Szóljatok rám, ha hiányoljátok, hogy meséljek többet. Ma nem igazán voltam bőbeszédű, de remélem a képek kárpótolnak benneteket. Holnap viszont már nem lesznek igazán képeim, szóval kénytelen leszek többet írni. De nem bánom egy cseppet sem. 

Szép napot, mosolyogjatok, mert lehet, hogy annak az embernek, akinek mosolyt csaltok az arcára a mosolyoddal az lesz mára az első boldog pillanata.