48. nap

Félidő

Kezdjük egyszer azzal, ami a tegnapról elmaradt:

Szóval, legyetek őszinték, melyik gombot nyomtátok volna meg?

Ne hazudjatok, tudom, hogy Ti is a nagy piros gombot nyomtátok volna meg elsőnek. Teljesen természetesen, hiszen az az egyetlen gomb, amit meg lehet nyomni. Átvágás. Ha megnyomod a piros gombot kikapcsol a gép és senki sem tudja igazán, hogy hogyan kell visszaállítani, mindent ugyanazzal az egy programmal tisztítunk, hogy ne kelljen kínlódni az állításokkal. Na, csak hogy tiszta legyen, ha eddig nem lett volna világos, én is egyból megnyomtam a nagy piros gombot, ahogy berámoltam a szennyest a mosógépbe. S nem értettem, hogy miért aludt ki az összes fény s hogy miért nem kezdi el tisztítani az ágyneműket. Egyedül voltam lent a szobában, s mivel pár másodperc várakozás nem segített a dolgon, jobb ötlet híján, meghúztam a gombot (mert nem ugrott magától vissza) s láss csodát, újra kigyúltak a fények, a szörnyeteg életre kelt s visszaállt a program. Már csak meg kellett találni, hogy ha nem a nyilvánvaló nagy piros, akkor melyik gomb indítja el a gépezetet, de ez már könnyebben ment.

Tegnapi útmutatások:

A mai nap Francescával indult s vele is fejeződőtt be. Együtt ültünk buszra, reggeliztünk, én utána a kemping recepcióján dolgoztam 11ig, Ő nekifogott a hostel takarításának. A kempingben egyre csendesednek a napok, ma sem történt túl sok minden, amíg ott voltam. Bőven volt időm szórólapokat olvasgatni és tervezni a hétvégét. Meg is írtam Kolbrúnnak, hogy hova szeretnék menni, most várom a válaszát.

A takarítás a hostelben sokkal bonyolúltabb, mint a kempingben volt. Sokat kell rohangálni egyik takarítószobától a másikig, válogatni a szemetet, kopogtatni az ajtókón, tologatni a szekeret, keresni a megfelelő méretű és színű zacskót, megkülönböztetni a vizes feltörlőt a száraztól, az egyformára fogott paplanhuzatot a lepedőtől s a list még igencsak hosszú. Szóval kicsit zsúfolt volt a nap második fele s szégyen vagy sem, hazafele a buszon szundikáltam egyet. Szerencsére elég hangosan kiabál az idegesítően magas női hang a buszon (elvileg a buszmegállók nevét hivatott tudatni a kedves utasokkal) ahhoz, hogy minden megállóban felébredjek s tudatosítsam magamban, hogy még van 5-4-3-2-1 jaj le kell szállni... de nem szalasztottam el a megállót :D

Itthon beszélgettünk még kicsit Franciscaval, Ő hamarabb végzett egy fél órával, mint én, utána pedig, csak a válozatosság kedvéért mostam itthon, takarítottam a fürdőt, ez volt az itthoni feladat erre a hétre.

Szerettem volna kimenni egy kicsit az óceán partjára gondolkozni. értékelni, mert mégiscsak eltelt az ittlétem fele, de esett az eső s még a szobából is hallom, hogy süvít a szél odakint, szóval úgy döntöttem inkább korábban vonulok el ma a szobámba és ott leszek kicsit egyedül. Ezért hát most nagy mosollyal és hálás szívvel köszönök el Tőletek, hogy kicsit újra egyedül legyek és elgondolkozzak ezen az eltelt 47 napon és a hátralevő 46on. Nagy ölelés és puszi mindnenkinek.