Lazulás...vagy mégsem?
Úgy futottam neki a napnak, hogy gleccsertúrára megyek...csak egy kis hiba csúszott bele. Az este nem sikerült már elérni a túrát szervező céget, de a foglalási rendszerben éjfélkor még mindig volt szabad hely, szóval nem aggódtam. Annyira lelkes és igaztott voltam, hogy éjjel kétszer is megébredtem, egyszer elkeztem öltözni s aztán ránéztem az órámra s rájöttem, hogy két óra van, gyorsan visszafeküdtem. Másodjára pedig amikor megébredtem csak ránéztem az órára s mosolyogtam egy nagyot, hogy milyen jó lesz ma a gleccseren aztán pedig egy pár percet kellett gondolkozzak, hogy vajon lefoglaltam-e a túrát vagy sem végül.
Reggel tehát nagyon lelkesen keltem, 8-kor már lent voltam a hostelnél, hogy egyek valamit és foglaljam le az utat. 8:01-kor hívtam fel a céget, s azt mondták, hogy nincs szabad hely. Kicsit csalódott voltam, de nem lankadt a lelkesedésem, gyorsan kerestem egy másik utat egy másik cégtől, de nekik sem volt már helyük. Ezért aztán ott maradtam a hostelnél, nyugodtan reggelizem egy igazán kiadósat, beszélgettem Franciscával (megbeszéltük, hogy együtt megyünk majd bálnát nézni egy délután) és Joeval (Ő egy másik munkatárs) s addig forgolódtam, hogy végül hazajöttem, tusoltam egy nagyon hosszat s még utánaolvasgattam egy-két egyetemi dolognak.
Nemsokkal kettő előtt kaptam egy mailt az emberi erőforrásokért felelős emberkétől, hogy ha tudok menjek ma be a hostelhez, mert szeretné véglegesíteni a szerződésemet s nem tudja mikor lesz megint ennel a hostelnél (három hostel van Reykjavikban és a központi iroda). Szóval megkerült az oka, hogy miért nem mehettem ma kirándulni. Ok mindig van, csak elég türelmesnek és figyelmesnek kell lenni, hogy megtaláljuk. Szóval gyorsan összeszedtem magam s lementem szerződést írni. Jó érzés tudni, hogy mennyiért dolgozom, s hogy hivatalosan is dolgozom, pézért. Életem első (becsületes) munkaszerződése ez s bár lenne a többi is ennyire jó.
Sikerült megbeszélni Sirrával az albérlet-problémát, nem kell erre a hónapra albérletet fizessek és nem fogom megkapni azt a pénzt, amit az első szerződésem alapján kellett volna kapjak azokért az órákért, amit még a kempingben dolgoztam. Ma viszont, hogy ott voltam egész nap és volt időm sétálni körbe-körbe rájöttem, hogy hiányzik a kemping. Egészen más volt ott az élet. Még a takarítás is.
Szerződésírás után kisegítettem egy kicsit Miguelt, mert nagyon el volt havazva. Szerveznek egy elég nagy eseményt az egyik hostelben s egy csomó mindent elő kell készíteni de mindenki rettenetesen elfoglalt s nem ér rá szervezni, ezért nagyjából mindent egyedül kellett csinálnia. Sok kicsi békejelecskét vágtam ki nagy ívpapírokból. De legalább közben beszélgettünk kicsit.
A délután maradék része izlandi nyelvleckével telt. Edo beiratkozott egy nyelvtanfolyamra, de kiderült, hogy ez egy nagyon kezdő szint, Ő pedig azért ennél már kicsit többet tud, szóval valószínüleg csoportot fog cserélni, de addig is van egy tankönyve ami a legalapabb dolgoknál kezdődik. Ezt kértem kölcsön s próbáltam tanulgatni Edo pedig segített a kiejést gyakorolni. Már el tudom mondani (illetve a déliután még el tudtam mondani), hogy " Jó napot! Eszternek hívnak, nő vagyok, Romániából jöttem, beszélek románul, magyarul és angolul, és most tanulok izlandiul". Nem sok, de több, mint a semmi. Majd reggel kiderül, hogy mennyire maradt meg mindaz, amit ma kb 2-3 órán át próbáltam megérteni és megjegyezni. Hihetetlen egy nyelv. Szinte semmi hasonlóságot nem tudtam felfedezni egyetlen általam beszélt nyelvvel sem, de ha eddig azt hittem, hogy a német bonyolult, rá kellett jönnöm, hogy ez még bonyolultabb. Nem csak a fő- és mellékneveknek van neme, hanem az igéknek is. Még néha az angolban is harcolok a nemekkel (hát még akkor, amikor próbálok németül beszélni) és lehet, de csak lehet ( :P ), hogy ez lesz az oka annak, hogy nem fogok megtanulni folyékonyan izlandiul beszélni. De ennek ellenére élveztem, szóval szeretném folytatni a tanulást, csak sok idő kell hozzá, de nem bánom.
Fél 7-kor, mint minden kedden (ez az első kedd, hogy én is megyek) filmvetítés volt (Green screen), mindig valami újrahasznosítással, szemétfeldolgozással kapcsolatos dokumentum- vagy ismeretterjesztő filmet vetítenek, de ma Wall-e volt műsoron, amit nagyon szeretek. Jó érzés volt a hostelben kicsit vendégnek érzeni magam és a kanapén elnyúlva filmet nézni az önkéntesekkel s más vendégekkel.
Ezek után, lévén kedd volt, Edoval, Maxxal, Hoikaval, Vittorioval, Victorral és Hoikaval közösen elmentünk a Domino's-ba a "szokásos" keddi pizzáért. Jól telt az este, alapvetően velük ültünk a konyhában és beszélgettünk. Kiderült, hogy ők holnap indulnak (Vittorio, Victor, Cheryl, Hoika és Constanza - Hoikat kivéve mind Workawayesek, Hoika önkéntes) egy öt napos útra mielőtt Vittorio hazamegy. Így a fél tízes busszal hazajöttem s gyorsan nekiláttam sütni, hogy legyen egy kis sütijük az útra.
Szóval a muffin a sütőben, én pedig már fél lábbal az ágyban. Kívánok mindenkinek nagyon szép szerdai napot, ez már a hét közepe, élvezzétek ki holnapi ragyogó napsütést (vagy mosolyogjatok együttérzően, ha esik az eső, mert itt két napja nem nagyon akar alábbhagyni) s ne csüggedjetek, ha valami nem úgy sül el, ahogy szerettétek volna, idővel, ha figyelmesen jártok-keltek a világban, megtaláljátok az okát, hogy miért kellett így történnie.
Nagy ölelés :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése