49. nap

Takarítás - rohanás

A mai nap a szokásosnál lustábban indult, éreztem a különbséget a 7:30-as és a 8:00-as kezdés között. El sem hinnétek mennyit számít az a fél óra. Igazából 10 perccel indultam később itthonról, de volt időm nyugodtan reggelizni s felébredni s ez sokat számított. Utána viszont szuszogni sem volt sok időm, úgyhogy nagyon örültem, hogy legalább reggel nem kellett rohanni.

A hostel nagy: Három szárnyra van osztva: Asturalma, Vesturalma és Midhus. Összesen 38 szoba 33 fürdő és 4 konyha plusz a lépcsőházak, folyosók, kávézó. S mind arra vár reggel, hogy ki legyen tisztítva. Hárman vagyunk rendszerint egyszerre váltásban, de nincs délutáni műszak, ha valami elmarad, másnap duplán kell megdolgozni vele. Szóval lazsálásra nincs idő. A reggeli 9:30-ig tart, addig ott téblábolunk, szedjünk össze és rámoljuk be a mosogatógépbe a használt tányérokat, poharakat, töltjük fel a kiürült tálakat.

Utána pedig megkezdődik az őrült ide-oda rohanás a raktár- és takarítószobák sokasága között, mert sose lehet tudni mit éppen hol találsz meg. Nincs sok időnk, kettőig minden ágy és szoba tiszta kell legyen. A 33 fürdőből csak 5 nincs bent a szobákban, ezek, illetve a konyhák tisztítása marad 2 utánra.

Hosszú nap volt, de a műszak végeztével még volt egy kis időm beszélgetni, megírni Erlának (az új főnők, Ő a recepció vezetője a hostelnél), hogy hova szeretnék menni a hétvégén, hátha tud nekem helyet foglalni ingyen, egy eszmecsere a nővéremmel a tökéletes Brownie receptjéről s máris eltelt a délután. Fél 7 körül járt az idő, amikor nekifogtam sütni. Ben ma megy haza Belgiumba s nem lehet még tudni, hogy mikor jön vissza (ha visszajön), szóval tartottunk egy kis búcsúpartit neki. Illetve inkább Ő szervezett nekünk vacsorát, főzőtt spagettit s vett két üveg bort (nagyon jól esett inni egy pohár bort végre, régóta kívánom). Olyanok voltunk ma este, mint egy nagy család. Körbeültük az asztalt, közösen vacsoráztunk s történeteket meséltünk, felidéztek/felidéztünk szép és vicces pillanatokat, nevettünk nagyokat és rettenetesen rossz zenét hallgattunk, ahogy azt ilyenkor szokás. De legalább még egy ok volt a nevetésre.

Még mindig nem tudom, hogy mi lesz holnap, most nagyon fáradt vagyok s szeretném kipihenni magam, szóval nem állítok csergőórát, majd ha felkelek eldöntöm merre tovább. Ha késő lesz, akkor uszodába megyek s olvasok, esetleg megnézek egy filmet, mert nem néztem azóta, amióta itt vagyok, ha korábban kelek lehet elstoppolok valamerre, esetleg arra a hegyre megyek, ami látszik az ablakomból vagy újra az Esjára, holnapra szép időt ígérnek. De sose lehet tudni :)

Ölelés mindenkinek, közeledik a hétvége, tervezzetek Ti is valami szépet és tartalmasat a hétvégre. Segít mosolyogni a dolgos hétköznapokon.