39. nap

Búcsúzások

Ma gyorsan indult a nap s mire észbekaptam már a recepción üldögéltem. Nagyjából egész nap, csak egy gyors ebédszünetre szabadultam el s az sem tartott túl sokáig, mert Edo meleg étellel várt, nem kellett főzni már. Munka közben nem sok dolog történt, hogy őszinte legyek sokat nézegettem a facebookomat (más napokhoz képest), szórolapokat olvasgattam s leírásokat Skaftafellről, mert az ez új célpont. Ma nem volt túl sok különleges, érdekes esemény, egyre inkább érződik, hogy a szezon vége van. Reggelente már egy fél óra elég a sátrak ellenőrzésére, elég naponta kétszer kitakarítani a fürdőket és nem telik meg a kuka háromszor egy nap alatt. Napközben pedig akad idő egy csomó minden másra is.

Műszak végeztével viszont felpörögtek a dolgok. Kifele menet belebotlottam Zigibe és Grigoriba (egy görög srác, aki velünk volt elég sokat) s kiderült, hogy mind a ketten nagy valószínűséggel (Grigori biztosan) holnap reggel korán indulnak tovább. Leültem velük beszélgetni még kicsit, s végül kicsit hosszabban ültem, Zigi befejezett egy dalt, amit zuhanyzás közben kezdett el írni, de fantasztikus hangja van a csávónak, megígértettem vele,  hogy ha felveszi egyszer, akkor elküldi. Nagyon remélem tartani fogja magát hozzá, szeretném újra hallani a hangját.

Estére kultúr-program szerveződőtt, mert mint ma unalmamban kiderítettem, egy helyi szobrásznak van egy állandó kiállítása nem messze egy parkban s ha már a múzeumokba nem tudok elmenni, mert az összes akkor van nyitva, amikor én dolgozom, legálabb ezt meglátogattam, akárcsak a kemping háta mögött levő botanikus kertet. Sokszor rohantam már át rajta, de eddig egyszer sem álltam meg, hogy igazán körbennézzek. Edo velem tartott s beszélgettünk egy jót. Annyira lehet érezni a különbséget utazó és turista között. Szerencsére a kempingben többnyire utazók vannak, így sokat lehet Tőlük tanulni, sokat tapasztaltak már.

Későn értem haza, de nem annyira későn, hogy ne legyen időm sütni, mert hát nem lehet útra indulni házi süti nélkül :P, s ezt már mindneki tudja, aki velem utazott errefele. Míg sült a mandulás-csokis "muffin" (ugyan az a tészája, csak nem volt türelmem sok kis muffint csinálni, megsütöttem egy rendes tepsiben) addig gyorsan bepakoltam. Mostmár a csomagolás kész, a tészta hűl, én pedig lehet kiülök az erkélyre, mert ma estére az időjósok északi fényt ígértek, még Reykjavikban is.

Holnap munka után indulunk Elisával, Albertóval, Vittorioval és Deepaval a Vatnajökull nemzeti parkba, Skaftafell nevű helyre. Valószínüleg csillagtúrázunk onnan, de majd kiderül, nyomtattam ma egy pár túraleírást. Legközelebb 9.-én, de valószínűbb, hogy 10.-én jelentkezem, akkor jövünk vissza. Sok sok puszi mindenkinek, nagy ölelés, egyetek finomakat és szeressétek egymást.