36. nap

Az új munkatárs

Ma is egy csodálatos nap volt. Egy átlagosnál hosszabb munkanap, amit az átlagosnál kevésbe élveztem, de időben értem haza és mivel nem kell főzzek végre lesz időm megnézni egy filmet. Nem néztem filmet, amióta megérkeztem, pedig egy egész listám van már, hogy mit szerenék látni. De könnyen lehet, hogy el fogom szarakodni az időt sajnos minden mással. Majd holnap megtudjátok :P

Reggel kicsit taknyosan ébredtem s ezen sajnos a reggeli séta és a kinti munka sokat nem segített, de legalább nem vagyok rosszabbul, mint reggel. Ma sem voltam túl sokat a recepción, viszont egy cseppet sem bánom. Takarítottunk közösen Kolbrúnnal, ami vagány volt. Annyira szimpatikussá teszi Őt, hogy ugyan úgy takarít, ha szükséges, mint mi, sőt, lehet még nagyobb lendülettel.

Tovább maradtam ma egy kicsit, mint kellett volna, mert Heida korábban ment el s meg kellett várnom a következő váltást, de így is rendben volt. Az egyetlen igazán furcsa dolog, ami történt ma az az új "munkatárs" érkezése volt.

Tegnap kerestem munka után Vittoriot és Deepát és helyettük a konyhában Anna-t találtam, aki ugyan annak a programnak a keretén belül érkezett, mint a többiek, csak kicsit idősebb, mint mi, ezért nem nagyon ül velünk. Helyette egy, mint ma kiderült 58 éves férfival volt, s már elég részegnek látszdotak, amikor én befejztem a műszakomat, engem is megkínáltak egy pohár whiskyvel, de nem fogadtam el. Reggel kiderült, hogy Anna az éjjel összeesett, hányt és a mentők vitték el, de ebédszünetben már újra a hostelben volt. Ami viszont még ennél is megdöbbentőbb, hogy a pasi, akivel ivott a mai naptól fogva az önkéntesünk a kempingnél. Elég ijesztő jelenség és amennyire lehet kerülöm, de ettől még találkozunk. Nem tudom, meddig fogja Sirra és Kolbrún megtűrni itt. Kicsit sajnálom, kiderült, hogy homeless, s nincs semmi papírja, ezért nem is dolgozhat, de folyamatosan beszél, brit vicceket mesél és szerintem nem én vagyok az egyetlen, akiben negatív érzelmeket kelt. Igyekszem türelmes és elfogadó lenni, de van, amikor nehéz. Megtanultuk a Nagy Hal c. fimből, hogy azonak van a legnagyobb szüksége szeretetre, akiket a legnehezebb szeretni, de sokszor kell emlékeztessem magam erre a közelében. Hátha javulni fog.

Mára ennyi, megyek lefekszem, mert taknyos vagyok s lehet kicsit lázas is, de lesz időm ma este gondolkozni azon, hogy hova dugtam az orrom, ahova nem kellett volna s hátha rájövök s elmúlik. Ölelek mindenkit, probáljatok meg szeretettel fordulni mindenki fele, még akkor is, ha kicsit nehéz néha. Én is próbálkozom