46. nap

Munka

Ma nagyon sok jó dolgot kaptam az élettől.
A reggel igencsak nehézkésen indult, de lassan kezdem megszokni a nehezen induló reggeleket, erőt kellett vegyek magamon, hogy nekivágjak, de ma is bekocogtam s még el sem késtem. Nehéz nekivágni, de jót tesz a reggeli torna, mire beérek kimegy az álom a szememből s nem nyelem le keresztben egy-egy ásítással az első vendégeket.

A recepció újra csendesnek ígérkezett, habár megint csak ketten voltunk, mert Gordún elesett és fekszik otthon, nagyon fáj a háta, Fjóla pedig, aki az egyetlen takarító most a kempingben, beteget jelentett. Így mindent kettőnknek kellett megoldani Heidi-vel, de nem okozott különösebb problémát, én körbejártam és ellenőríztem a sátrakat, Ő kitakarította a konyhát és kiürítette a kukákat. Rám vártak a fürdőszobák. A női mosdót befejeztem még ebédszünet előtt, utána ettem s amíg takarítottam a férfiakét megjelent Heida és Kolbrún, hogy Erla vár rám (a hostelnél a recepció vezetője). Heida befejezte helyettem a fürdőszoba takarítását, én pedig rohantam a hostelhez. Kiderült, hogy 16.-tól a hostel alkalmazottja leszek, mint takarító. Franciscával már elég rég óta tárgyaljuk ezt s téma volt már a hostel vezetőségnél is egy ideje, csak minden, mint otthon, rettenetesen lassan működik.

Ma kezdték már a "kiképzésemet" s holnap-holnapután még képzésen leszek, de onnantól már csak két napom lesz szeptember vége fele a recepción, azon kívűl a hostelnél leszek beosztva. Ez azt jelenti, hogy rendes fizetést fogok kapni, de 45000 korona lakbért kell fizessek (ami több, mint amit összesen kaptam volna egy havi munkáért az előző szerződés alapján). De még így is teljesen megéri, nagyon örültem a hírnek. Holnap, ha Erla bent lesz, szeretnék még egyet beszélni vele is és Sirrával is, hogy oldjuk meg ezt a fél hónapot, nem egészen értem, hogy hogy képzelték el. Nekem az volt az ötletem, hogy ne adják ide a "zsebpénzem" (amit kaptam voltna az első szerződés alapján) azon felét, amiért már megdolgoztam és ne vágják le a fizetésemből az fél havi lakbért. A két összeg kb ugyan annyi, kb 2000 koronát veszítek így rajta, de nekem jobban megéri, mert ha nem szólók, hogy már 10 napot dolhoztam a hónapból s még kettőt fogok, szerintem simán "elfelejtődik" s nem csak egy, hanem másfél hónapot dolgozom ingyen.

A kicsit szomorkásabb része a napnak az este volt, amikor újra együtt vacsoráztunk az önkéntesekkel, mert Elisa elment. Ő is hiányozni fog, különleges ember, akárcsak mindenki más, akit megismertem itt. Már csak Maxi van itt az "erdeti" csapatból (mármint azok közül, akik itt voltak, amikor én megérkeztem), az alkalmazottakon kívűl.

Sok időm volt ma még gondolkozni, s még sok olyan gondolat jutott eszembe, ami sokáig meg fog maradni és lendületet ad majd a nehezebb napokon:

Maxi:

" She is Eszter. The nicest girl, who you can met at the campsite" (Ő Eszter, a legrendesebb lány, akivel a kempingben találkozhatsz)

És még egy pár otthoni:

<< Megsirattál, megint>>

<< Annyira jó, hogy kölcsönösen dícsérjük egymást>>

<< Büszke vagyok rá, hogy mások is ennyire értékelnek, jó olvasni, hogy elégedettek veled>>

Ami az eddigi napokról valahogyan elmaradt :

• Francisca egyik délután levágta a hajamat, jól szórakoztunk és ugyan most egy kicsit nehezebb felkötni, azért nem lehetetlen, s úgyis visszanő.

• Skaftafell előtt találkoztam egy norvég sráccal, aki szintén hegyi vezető, megadta az e-mail címét s elkezdtünk levelezni, azt ígérte, ha elmegyek oda valamelyik délután elvisz egy gleccsertúrára. Lehet, hogy lesz saját gleccsertúram :D
• Pierre, ha emlékeztek még, a francia srác, akinek ellopták a papírjait és háromszor találkoztunk utána s még levelet is hagyott nekem, válaszolt a mailemre, elkezdtük levelezni. Nincs annyi idő a világon, amit ne emésztene fel mostanság az írás (blog, mailek, üzenetek), de nem bánom, jó módjai ezek az önkifejezésnek, fejlődésnek, tanulásnak, megértésnek.

Mint a mai példa mutatja, igaz, amit a csészémen ír (Goals are dreams with deadlines - A célok határidős álmok). Amikor aláírtuk a szerződést Sirrával (az elsőt), nem hittem el egy pár napig, hogy fogok rendesen pénzt keresni. Aztán eldöntöttem, hogy így is megérte s végeztem tovább a dolgom hasonló mosollyal és lelkesedéssel, de azért titkon reméltem és bíztam benne, hogy alkalmazni fognak. S lám, mivel hittem benne s nem lankadtam el, összejött. 

Legyetek kitartóak, hidjetek magatokban, álmodjatok nagyokat és adjatok magatoknak elég időt a megvalósításra. De azért határozzátok meg a határidőt, különben csak álmok maradnak. Tudjátok, szeretünk mindent az utolsó percre hagyni, s ha nincs utolsó perc, mindig csak halogatni fogjuk, az álmok pedig célok helyett csak álmok maradnak. Hasonlóan jó hírekkel teli napot kívánok Nektek, mint amilyen az enyém volt.