37. nap

Fáradtság

Igen, mint mindannyian tapasztaltunk már, a fáradtság szétszortá tesz. Illetve nem tesz szétszortá, ez csak egy jó mentség arra, hogy a szokásosnál gyengébben teljesítünk. A szervezetem úgy döntött, hogy márpedig aludnom kell, ezért felment a lázam egy kicsit és még mindig taknyolok, de nem akarok szabadnapot kivenni, mert akkor elveszítek egy napot, amikor utazhatnék. Nem jó buli. Szóval járok dologzni, csak még kevésbé tudok koncentrálni, mint előtte, de remélem holnap-holnapután már kiheverem.

Ma történt egy pár vicces dolog ennek köszönhetően. Már korán reggel kezdődőtt, amikor 7:43-kor megébredtem (7:30-kor kezdődik a műszakom), de végül 8:10-kor már a kempingnél voltam. Senki nem mondott semmit szerencsére. Ketten voltunk Heidaval a recepción, az egyik legrendesebb tagja a kempinges csapatnak. Ő egy 30 körüli izlandi nő, de tele van energiával és nagyon pozitív kisugárzása van. Jó mellette lenni. Szóval alapvetően jól telt a mai nap. Viszont nem volt senki beosztva ma takarítani, ezért sokat voltam kint szemetet válogatni (szeretem, hogy az emberek szerint a tojástató nem papír, a kenyeres zacskó pedig nem műanyag, a papírzsepik pedig természetesen nem bomlanak le a többi szerves hulladékkal együtt) és takarítani, de azért recepriós munka is volt elég.

Üldögéltem bolodogan a recepción, akkor éppen egyedül, Heida takarított, és megjött egy pasi, aki nagyon törte az angolt, csak izladiul beszélt, amit meg én török (tudom, hogy a takk köszönöm-öt jelent :D ). Annyit sikerült valahogy elmondania, hogy Toilet paper (vécépapír) én pedig azt hittem, hogy kifogyott a papír valamelyik fülkéből s hátramentem a raktárba, de kiderült, hogy ott nincs több, ezért elvettem egyet az ingyen cuccos polcról (meg kell hagyni, egy egészen takaros és puha tekercs papír volt) és boldogan mentem vissza, hogy megoldottam a problémát. Erre Ő elkezdett nevetni, és rázta a fejét, intett, hogy menjek vele. Követtem, s kiderüt, hogy Ő a beszállító cégtől jött és egy egész utánfutónyi vécépapírja van. Egészen vicces kép lehettünk, ahogy én álltam az egy szerencsétlen gurigámmal az gurulósszekérnyi vécépapír előtt az arcomra fagyott mosollyal. Az élet viszont nem áll meg a kempingben, kinyitottam neki a raktárat és visszamentem a recepcíóra, szerintem még mindig vörösen és kacagva.

Ezen kívül csak Zigivel beszélgettünk kicsit, főztem s utána újra sokat vártam a buszra. Hazaérve nekifogtam sajtortát sütni (élemeben előszőr :D) s mire összertördeltem a kekszet megtelt a konyha emberekkel s természetesen mindenki a sütőt akarta használni, s mivel a recept szerint kéne hagyni a sajttorát a sütőben kihülni előre kellett enegednem mindenkit. Így történt, hogy majd 3 órába került egy torta elkészítése, de remélem megérte. Nem vágtam meg, beviszem holnap magammal. Azért készült, mert mint mondtam, Vittorio készített ribizlilekvárt, s megegyeztünk, hogy ha sütök sajttorát ad egy üveg ribizlilekvárt, hogy azzal tálaljuk (s remélem fogok kapni még egy kicsit, mert van egy Camenbertem, amit meg szeretnék rántani és sokkal finomabb lenne házi lekvárral).

Holnap remélem küldök majd képet róla, amikor megvágjuk. Így egybe sokat nem látni belőle.

Tegnap végül nem néztem filmet, inkább meditáltam és aludtam többet. Jól esett, lehet jobban, mint egy jó film.
SF nem tudom mikor írtad, amit írtál, ma láttam és kicsit megkönnyeztem, köszönöm!
És köszönöm Nektek, hogy motiváltok az írásra, nagyon jól esik, amikor mondjátok/visszahallom másoktól, hogy olvassátok a blogot. Rájöttem, hogy sokkal figyelmesebbé tesz az, hogy tudom, hogy minden nap írni kell valamit. Nem csak úgy eltelnek a napok, megtelnek tartalommal, mert ott vagyok bennük, hogy legyen mit este leírni. Tegnap kérdezte Miguel, hogy minden nap írok-e, s mikor mondtam, hogy igen, Emma meglepődött, hogy miről lehet annyit írni.  De ha figyelmes vagy és érzékeny, ha jelen vagy az életben és nem csak hagyod, hogy történjenek veled a dologok, rájössz, hogy minden nap ajándék és hogy minden nap a legjobb nap arra, hogy valami jót csinálj, hogy megtanulj valamit, hogy megismerj valakit, hogy megtapasztalj valamit, hogy élj. Kezdjetek el élni....