2. nap

Reykjavik kezdőknek, első lecke: sose számíts arra, hogy a busz jönni fog. Még akkor sem, ha a buszmegállóban van menetrend és az alapján kéne jöjjön. És ha véletlenül jön, akkor ne számíts arra, hogy megáll abban a megállóban, ahol neked le kell szállni, hacsak nem nyomod meg a kis, piros gombot.

Kicsit részletesebben: Reggel a dán lánnyal (Krisztina) indultunk közösen, 8 órakkor kellett volna kezdenünk. Kb 20-25 perc gyalog a kemping, ahol dolgozunk (Ő tényleg dologzik, én csak önkénteskedem), de van egy bizonyos 14-es busz, aminek 3 percre tőlünk van megállója és pont a kemping előtt tesz le. Elvileg 10 perc a menetideje és 7:48-kor van a mi megállónkban. Hát nem :D 8:15kor érkezett és félkor majdnem nem tett le a kempingnél. Mint kiderült, a buszok nem állnak meg, ha nincs senki a megállóban és senki nem nyomta meg bent a kicsi, piros gombot. De ebből is tanultam, többet, amíg nincs nagyon hideg, nem megyek busszal.

Ma végre sikerült beszélni Sirrával, ígért egy buszbérletet, amíg megkapom azt, adott pár buszjegyet. Megegyeztünk abban is, hogy szeptember közepéig-végéig maradok a kempingnél, utána kerülök majd át a hostelhez, amikor a kemping bezár. Ma nem recepcióztam, takarítottunk egy helyi lánnyal közösen, megmutatta, minek hol a helye, mit mire, hol és hogyan kell használni. Kicsit bort iszik, vizet prédikál helyzetnek éreztem, mert tegnap minden vendégnek el kellett mondani, hogy minden szemetet tegyenek a megfelelő kukába (egy egész sornyi szemetes van, 6-7 felé válogatják az eldobnivalót), ma pedig nem kevés újrahasznosítható dolog került a vegyes kukába. Tény, hogy rengeteg idő lett volna szétválogatni például a fürdőszobai szemetet, de egy kicsit zavar a dolog.

Viszont van a kempingben egy dolog, ami zseniálisan működik. Bárki bármit hátrahagyhat, ami még használható, ehető, iható. Van  konyhában egy polc, ahova fel lehet tenni mindent, ami nem kell feltétlen hűtőben álljon és ehető, de neki már nincs szüksége rá. Rízs, lisz, só, maradéklekvár s hasonlók. Sirra mondta, hogy mi is nyugodtan ehetünk belőle, én pedig kaptam az alkalmon, mert az ebédszünet alatt nem érek el a boltig és vissza, és kerestem valami finomat. Kaptam egy kis zackó szárazsonkás tortellinit, amit elosztottam egy kedves turistalánnyal. Meg kell hagyni, nagyon jól esett. Az is, hogy nem kellett egy kisebb vagyont áldozni egy ebédre, az is, hogy volt, akivel megosztani és az is, hogy ettem végre meleget. S ugyanez a rendszer működik minden másra is, csak a kemping egy másik részében. Vannak hátrahagyott ép sátrak, ruhák, bakancsok, félig üres gázpalackok, térképek, útleírások és minden egyéb. Jól esik látni, hogy az emberek segítenek egymáson.

A munkanap végeztél úgy döntöttem, busz helyett inkább kérek egy biciklit. Lehet bérelni a kempingnél, de az önkéteseknek, illetve az ott dolgozóknak ingyen van, csak vigyázni kell rá. Szóval elvettem egy biciklit, beírtam magam a nagykönyvbe s máris rájöttem, hogy nem tudom, hol lakom.
Második lecke: nem számít mennyire olvashatatlan, kiejthetetlen egy utcanév, mindig kínlódj meg és olvasd el, ha tudod tartsd észben. A kezdőbetű vagy a "valami hasonló" nem működőképes formák. Minden második utca L betűvel kezdődik, és bármilyen utcanevet emleget a kedves útbaigazítód, szinte biztos, hogy ugyan úgy fog csengeni neked, mint az, amit keresel, közben a város másik végén van.
Szerencsére elég sokan lakunk itt, és mindenki a hostelnél dolgozik, szóval rövid keresgélés után találtam valakit, aki meg tudta mutatni a térképen, merre is kell mennem. Hazajöttem, lepakoltam a cuccaimat, zuhanyzás közben pedig úgy döntöttem, hogy ma felfedezem kicsit a várost. Visszaültem a bringára és még három órát csámborogtam a központban. Érdekes város, érdekes emberekkel, az biztos. Itt nagyon igaz, hogy ha mosolyogsz, a világ visszamosolyog rád. Ahogy gurultam az utcákon a biciklivel és mosolyogtam, szinte minden szembejövő ember visszamosolygott, volt, aki még köszönt is. A város is szép, ámbár egyik nagy híressége sem tudott igazán meghatni. A Hallgrimskirkja ( Reykjavik híres temploma) nekem, az erdélyi, régi erődtemplomokhoz képest valahogy nagyon betonnak tűnt, de biztos elfogult vagyok az otthoniakkal szemben. A Harpa music hall sem hozott nagy újdonságot az otthoni csarnokokhoz képest, viszont a tengerpart csodálatos. Azt hiszem, sokat fogok ott elüldögélni egy-egy padon. S ha nem lenne elég víznek az óceán, kb 200 méterre a parttól van egy kicsi tó, a külvárosban pedig mégegy. Vízből sosem lehet túl sok :D Amin meglepődtem, hogy nagyon kevés a tömbház, szinte csak kicsi kertesházak vannak, és nagyon ritkán látni kerítést. De szép, csendes város.

Mai jóhír még, hogy Sirra is ígérte, de a lakótársaim is mondták, hogy a híres izlandi utak többségét bejárhatom ingyen, hiszen ha recepciózok, akkor ha kérdeznek róla, nekem mégis honnan kéne tudni, ha nem is jártam arra. Szóval várom a szabadnapjaim és addig felfedezem a környéket, van itt is bőven látnivaló.

Bucsúzásképp pár fénykép városról:

                                                                        Harpa music hall

Az első tó

Hallgrimsirkja

Csak egy házfal...

Mai ebédem. Köszönet érte az idegennek

A polc, ahol bármilyen ételt megtalálsz 

Kedvec hírdetésem :D

Buszjegy. Annyira környezetbarátok, hogy nem pazarolnak papírt buszjegyre sem