4. nap

Az első nap, amikor semmi baj nem történt :D yeey

Reggel felkeltem, korán, mert eldöntöttem, hogy kihasználom a hostel nyújtotta reggeli lehetőségét és eszem végre egy igazán finomat és kiadósat. Így is lett :) A szállóvendégek igen borsos áron, 1550 koronáért vehetnék részt a svédasztalos reggelin, nekünk, dolgozóknak és önkénteseknek, ingyenes :D meg kell hagyni, rég láttam ennyi féle enni- és innivalót, mint ma reggel. Jól esett válogatni kicsit. De mivel tényelg korán van a reggeli, 6:30 és 7:30 között, egy fél órával a munkaidőm kezdete előtt már dolgoztam, takarítottunk, szemetet válogattunk. A tegnapi "anyukámmal" és a kínai csajjal megbeszéltük, hogy nem tudjuk megjegyezni a neveket, így mindenki kapott egy becenevet, az ír srác, akivel sokat lehet hülyéskedni, vele még a szemétválogatás is jó poén, lett a "funny guy" (vicces gyerek). Ő takarított ma reggel rajtam kívűl, szóval jó hangulatban telt a délelőtt, még akkor is, ha sok-sok szemetet kellett szétválogatni.

Külön kuka van az ételmaradékoknak és egyéb szerves hulladékoknak. Nem tudom, mi lehet azoknak az embereknek a fejében, akik egy összekötött nejlonzacskót betesznek a szerves hulladékok közé (ez rendszerint tele van ételek csomgolásával pl üres konzervdobozokkal vagy további zacskókkal). És azt sem igazán értem, hogy miért van az, hogy ha nem áll valaki a kukák között, hogy szóljon az embereknek, hogy legyenek szívesek válogassák szét a szemetet, nem teszik meg. A lehetőség adott, mindenkit egyenként megkérünk, amikor megérkezik, hogy külön gyűjtse a szemetét, mégis, valamiért mindent egy helyre tesznek és meg vannak lepődve, amikor szólunk, hogy legyen szívesek válogssak már szét.

Ebédre egy spagettikonzervet ettem (nyammm, ne vegyetek soha :P ), amit szintén egy kedves turista hagyott ott, ebéd után pedig a kedves "néni" , az egyik főnökasszony felajánlotta, hogy takarít ő tovább, ha van kedvem menjek a recepcióhoz. Volt kedvem :D Szóval a nap második fele még jobban telt, mint az első fele, Christinával már egészen jól összebarátkoztunk, Ő a dán lány, akivel egy helyen lakunk, s vele poénkodtuk el a délutánt a recepción. Sok-sok jó dolgot lehet tanulni és még nagyon sokat kell tanuljak, hogy minden kérdésre tudjak válaszolni, de ma összegyűjtögettem valami utikönyveket és térképeket, buszmenetrendeket esti program a tanulás lesz :D Nagyjából, míg bele nem alszom, holnap ugyanis megint korán kell kelni, 8-kor kéne kezdjek megint, de a reggeli megéri azt a fél órát pluszba.

Megtanultam ma, hogy hogy kell recepciót zárni, elszámolni és el sem hittem, de nem minuszban, hanem 1000 korona pluszban jött ki az elszámolás. Szóval nagyon boldog voltam.

Napközben eldöntöttem, hogy sétálok munka után egy jót az óceán partján. Kifele menet belebotlottam Udi-ba (egy izraeli srác, önkéntes, Ő a "long haired guy") s megkérdezte, hogy csatlakozhat-e, végül ketten sétáltunk a parton kb két órát és beszélgettünk egy jót. Feltöltött, hogy sikerült jót beszélgetni valakivel, igazán jó dolgokról, itt. Hiányzott kicsit. Hihetetlen helyeken jártunk. Sokkal több szép és érdekes dolgot láttam, mint tegnapelőtt, amikor körbebicikliztem a központot és  megnéztem mindent, amit az utikönyvek szerint meg kell nézni. Találtunk egy házat a parton, ahol egy ezermester lakik. Az egész ház és a környéke tele volt régi, rozsdás hajóalkatrészekből épített szobrokkal. Elképesztő volt.

Hát nem csodálatos?

A parton tovább sétálva pedig megtaláltuk a helyet, ami mostantól a csendes helyem lesz. Gyönyörű. Egy nagyobbacska szikla tetjén kinőtt a fű, tettek oda egy fából készült padot és asztalt, ahova le lehet ülni. Csak ülsz, nézed a hegyeket és az óceánt, süvít a szél és közben a talpad alatti követ nyaldossák a hullámok. Fantasztikus. Azt hiszem, nagyon sűrűn fogok kijárni oda.

Valamivel arrább vadludak pihentek és nem zavartatták különösebben magukat, amikor közel mentünk, csipegettek, sétálgattak ugyanúgy.

Utána pedig megtalátuk azt, amit érkezésem óta kerestem, egy "térképet" a környék hegyeivel :D hasznos darab. Előben ez egyenes, csak nem sikerült egyenletesen mozgatni a kamerát, így lett ilyen girgbe-gurba.

Úton hazafele pedig megtáltam a hegyet, ahova remélem kedden,  az első szabadnapomon elmegyek. Holnap körbekérdezem a helyiket, hogyan lehet oda eljütni, van-e víz és jelzés. Nagyon remélem, hogy igen, innen nagyon szépnek tűnik.

Szép álmokat, avagy szép napot Nektek :)

3. nap

 Bevásárlás...a karma működik

Érdekesen indult a reggel, sok dolgot terveztem csinálni, hiszen csak déli kettőre kellett bemenjek dolgozni. Gondoltam hajatmosok, bevásárolok, és még tanulni is lesz időm. Ideje lenne megbarátkozni a látványosságok neveivel és megtanulni, hogy hova mivel és mennyiért lehet eljutni és hogy mi árulunk-e jegyeket és hasonlók. Valamikor 7 körül felébredtem, s úgy döntöttem, alszom még egy kicsit. Aztán azt álmodtam, hogy felkeltem és 4 óra van és sötét, utána pedig 10kor tényleg felkeltem és kicsit úgy éreztem magam, mint Dsuang Dszi, el kellett teljen egy kis idő, mire rájöttem, hogy én álmodtam a lepkét és hogy tényleg 10 óra van. Kicsit kapkodva futottam neki a mai napnak, aminek nagyon gyorsan meg is lett az eredménye. Ugyan megnéztem itthon, hogy hol a legközelebbi  Bonus (a helyi legolcsóbb üzletlánc), a térképet itthon hagytam, a biciklin a lánc pedig valahogy beszorult egy váltás alkalmával a váz és a váltó közé. 10 percemet rabolta el s csuklóig olajos és fekete voltam, de sikerült megjavítani :D Csodákra képes az ember, ha tudja, hogy nincs kihez segítségért fordulni.

A bevásárlás meglepően jól sikerült. Kicsit nehéz volt kibogozni, hogy melyik termék mennyibe kerül, de ha a termék nevéből nem is, a gyártóból vagy annak rövidítéséből többnyire sikerült kikövetkeztetni. Végül sikerült megvenni mindent, amire feltétlenül szükségem van, vettem egy zackó müzlit, egy tejet, kenyeret, egy margarint illetve tisztálkodási szereket :) aztán, hála Istennek gond nélkül, hazatekertem, készítettem reggelit és leültem tanulni. Nagyon sok tanulnivaló van, de élvezem.

Valamikor fél kettő körül elindultam itthonról, kettő elött pár perccel értem be, s a kempingnél a főnökasszony azzal fogadott, hogy 8-tól 4-ig kellett volna dolgozzak, hol voltam...bocsánatot kértem, és mondtam, hogy nekem azt mondták, hogy 2-től 8-ig dolgozom, megvonta a vállát, mondta, hogy nem baj, s keresett nekem valakit, aki ugyanoda és ugyanarra a periódusra volt beosztva, mint én. "Mára van egy fogadott lányod" felkiáltással otthagyott nála. De szerencsém volt, egy nagyon aranyos francia, végzettsége szerint ápolónő lett az "anyukám" egy napra. S mert a karma működik, s elmondtam a tegnap, hogy rosszul esett, hogy mindent ugyanoda dobáltunk, ma kb 2-2,5 órát szemetet válogattunk :D de vagány volt. Sok-sok jó emberrel dolgoztam ma együtt s röhögtünk egy csomót azon, hogy mit el nem dobnak az emberek. Szétválogattuk, a ruhákat betettük a mosásba, hogy bekerüljenek majd a free stuff (ingyen elvihető) dolgok közé, de akadtak érintetlen ennivalók is, találtunk bontatlan, még le nem járt nuttellás üveget, zacskós cukrot és instant kávét összecsomagolva stb. Kicsit megmostuk őket s feltettük az ennivalós polcra. Mondanom sem kell, hogy a nutella tíz perccel később már nem volt sehol.

Miután végeztünk a szemét szortírozásával, jobb feladat hiányában elindultunk körbesétálni a kempinget, szemetet keresvén, hogy legyen mit szétválogatni :D jót beszélgettünk közben és megtanultam a francia lánytól, hogy ha takarításra vagy beosztva, ez a legjobb, amit tehetsz. Sétálsz a kezedben egy szemeteszsákkal, hallgatod a madárcsicsergést, mosolyogsz az embereknek s ha kérdeznek válaszolsz. Ezt a feladatot pedig nem lehet elég lassan végezni, mindig túl sok időd van rá.

A séta után leültünk a recepció háta mögé a fűbe, csatlakozott hozzánk még egy kínai lány is, és beszélgettünk egy jót. Aztán én elmentem készíteni egy másolatot a személyimről Sirrának, mert kérte s addig a lányok eltüntek, biztos akadt valami tennivaló. De mivel sétáltam utánuk egy kört és nem találtam meg őket, beültem újra recepciózni :D Nagyon hosszú volt már a sor és csak Heida (egy helyi lány) dolgozott ott. Egy fél órával tovább maradtam, mint kellett volna, amíg el nem fogyott lassan a sor, de élveztem. Vagány recepciónál lenni, csak még mindig nem tudom a buszutakat. Még egy pár nap és megjegyzem azokat is remélem.

Mivel későig dolgoztam nem mentem már csámborogni a városba, hazajöttem enni és beszélgetni, blogot írni. Fáradt vagyok, pedig nem volt túl hosszú a nap.

Nagyon szép álmokat mindenkinek, holnap remélem korábban jelentkezem, mert korábban fogok dolgozni, 8 és délután 4 között, de lehet, hogy megint járok/biciklizek egyet a városban :D

2. nap

Reykjavik kezdőknek, első lecke: sose számíts arra, hogy a busz jönni fog. Még akkor sem, ha a buszmegállóban van menetrend és az alapján kéne jöjjön. És ha véletlenül jön, akkor ne számíts arra, hogy megáll abban a megállóban, ahol neked le kell szállni, hacsak nem nyomod meg a kis, piros gombot.

Kicsit részletesebben: Reggel a dán lánnyal (Krisztina) indultunk közösen, 8 órakkor kellett volna kezdenünk. Kb 20-25 perc gyalog a kemping, ahol dolgozunk (Ő tényleg dologzik, én csak önkénteskedem), de van egy bizonyos 14-es busz, aminek 3 percre tőlünk van megállója és pont a kemping előtt tesz le. Elvileg 10 perc a menetideje és 7:48-kor van a mi megállónkban. Hát nem :D 8:15kor érkezett és félkor majdnem nem tett le a kempingnél. Mint kiderült, a buszok nem állnak meg, ha nincs senki a megállóban és senki nem nyomta meg bent a kicsi, piros gombot. De ebből is tanultam, többet, amíg nincs nagyon hideg, nem megyek busszal.

Ma végre sikerült beszélni Sirrával, ígért egy buszbérletet, amíg megkapom azt, adott pár buszjegyet. Megegyeztünk abban is, hogy szeptember közepéig-végéig maradok a kempingnél, utána kerülök majd át a hostelhez, amikor a kemping bezár. Ma nem recepcióztam, takarítottunk egy helyi lánnyal közösen, megmutatta, minek hol a helye, mit mire, hol és hogyan kell használni. Kicsit bort iszik, vizet prédikál helyzetnek éreztem, mert tegnap minden vendégnek el kellett mondani, hogy minden szemetet tegyenek a megfelelő kukába (egy egész sornyi szemetes van, 6-7 felé válogatják az eldobnivalót), ma pedig nem kevés újrahasznosítható dolog került a vegyes kukába. Tény, hogy rengeteg idő lett volna szétválogatni például a fürdőszobai szemetet, de egy kicsit zavar a dolog.

Viszont van a kempingben egy dolog, ami zseniálisan működik. Bárki bármit hátrahagyhat, ami még használható, ehető, iható. Van  konyhában egy polc, ahova fel lehet tenni mindent, ami nem kell feltétlen hűtőben álljon és ehető, de neki már nincs szüksége rá. Rízs, lisz, só, maradéklekvár s hasonlók. Sirra mondta, hogy mi is nyugodtan ehetünk belőle, én pedig kaptam az alkalmon, mert az ebédszünet alatt nem érek el a boltig és vissza, és kerestem valami finomat. Kaptam egy kis zackó szárazsonkás tortellinit, amit elosztottam egy kedves turistalánnyal. Meg kell hagyni, nagyon jól esett. Az is, hogy nem kellett egy kisebb vagyont áldozni egy ebédre, az is, hogy volt, akivel megosztani és az is, hogy ettem végre meleget. S ugyanez a rendszer működik minden másra is, csak a kemping egy másik részében. Vannak hátrahagyott ép sátrak, ruhák, bakancsok, félig üres gázpalackok, térképek, útleírások és minden egyéb. Jól esik látni, hogy az emberek segítenek egymáson.

A munkanap végeztél úgy döntöttem, busz helyett inkább kérek egy biciklit. Lehet bérelni a kempingnél, de az önkéteseknek, illetve az ott dolgozóknak ingyen van, csak vigyázni kell rá. Szóval elvettem egy biciklit, beírtam magam a nagykönyvbe s máris rájöttem, hogy nem tudom, hol lakom.
Második lecke: nem számít mennyire olvashatatlan, kiejthetetlen egy utcanév, mindig kínlódj meg és olvasd el, ha tudod tartsd észben. A kezdőbetű vagy a "valami hasonló" nem működőképes formák. Minden második utca L betűvel kezdődik, és bármilyen utcanevet emleget a kedves útbaigazítód, szinte biztos, hogy ugyan úgy fog csengeni neked, mint az, amit keresel, közben a város másik végén van.
Szerencsére elég sokan lakunk itt, és mindenki a hostelnél dolgozik, szóval rövid keresgélés után találtam valakit, aki meg tudta mutatni a térképen, merre is kell mennem. Hazajöttem, lepakoltam a cuccaimat, zuhanyzás közben pedig úgy döntöttem, hogy ma felfedezem kicsit a várost. Visszaültem a bringára és még három órát csámborogtam a központban. Érdekes város, érdekes emberekkel, az biztos. Itt nagyon igaz, hogy ha mosolyogsz, a világ visszamosolyog rád. Ahogy gurultam az utcákon a biciklivel és mosolyogtam, szinte minden szembejövő ember visszamosolygott, volt, aki még köszönt is. A város is szép, ámbár egyik nagy híressége sem tudott igazán meghatni. A Hallgrimskirkja ( Reykjavik híres temploma) nekem, az erdélyi, régi erődtemplomokhoz képest valahogy nagyon betonnak tűnt, de biztos elfogult vagyok az otthoniakkal szemben. A Harpa music hall sem hozott nagy újdonságot az otthoni csarnokokhoz képest, viszont a tengerpart csodálatos. Azt hiszem, sokat fogok ott elüldögélni egy-egy padon. S ha nem lenne elég víznek az óceán, kb 200 méterre a parttól van egy kicsi tó, a külvárosban pedig mégegy. Vízből sosem lehet túl sok :D Amin meglepődtem, hogy nagyon kevés a tömbház, szinte csak kicsi kertesházak vannak, és nagyon ritkán látni kerítést. De szép, csendes város.

Mai jóhír még, hogy Sirra is ígérte, de a lakótársaim is mondták, hogy a híres izlandi utak többségét bejárhatom ingyen, hiszen ha recepciózok, akkor ha kérdeznek róla, nekem mégis honnan kéne tudni, ha nem is jártam arra. Szóval várom a szabadnapjaim és addig felfedezem a környéket, van itt is bőven látnivaló.

Bucsúzásképp pár fénykép városról:

                                                                        Harpa music hall

Az első tó

Hallgrimsirkja

Csak egy házfal...

Mai ebédem. Köszönet érte az idegennek

A polc, ahol bármilyen ételt megtalálsz 

Kedvec hírdetésem :D

Buszjegy. Annyira környezetbarátok, hogy nem pazarolnak papírt buszjegyre sem

1. nap

Helló világ :D

Túl az első hosszú munkanapon :) Tényleg kicsit hosszúra sikeredett, ámbár így sem volt még 8 óra, de tele volt új információkkal. Egyből a dolgok közepébe csöppentem, egy gyors körbevezetés után a reykjaviki kempingben beültem a recepciós pult mögé, Heidi (velem egy helyen lakó, holland lány, aki kiköltözött mostmár véglegesen ide) tanítgatott, hogy mi hol van, hogyan működik a kasszagép, milyen lehetőségek vannak a kempingen belűl, illetve mit kell elmondani mindenképp az érkező vendégeknek.

Nem mondom, hogy nem ügyetlenkedtem sokat, de ez így egy első napba belefér. Kb 1-1,5 óra tanulás után bekerültem egy másik kasszagép mögé, immár egyedül. Folyton nyüzsgés volt a hátunk mögött, mindig akadt valaki, akitől segítséget lehetett kérni ha elakadtam, de azért igyekeztem önállósodni. Már engem is zavart kicsit, hogy minden 2. percben hátrafordulok, hogy valaki megint a buszjáratok után érdeklődik, vagy "bocsi, el tudnád magyarazni a néninek, hogy hol a bolt, mert fogalmam sincs róla...". Megnyugtattak, hogy mindenki így kezdi, és én is tudom, hogy természetes, de azért jól esett, amikor sikerült magamtól megoldani valamit :D

Sirrával nem sikerült beszélni, nagyon elfoglalt volt, de remélem holnap már meg fogok tudni valamit. Reggel kicsit el voltam tévedve, mert csak annyit mondtak tegnap a recepción, hogy ma ebédidő körül találkozom vele, semmi többet. Levélben pedig ígért egy kártyát a tömegközlekedésre illetve biciklibérléshez, amit még nem sikerült megkapni és elég zavaros a program is. A lakótársak megnyugtattak, hogy ilyenek az izlandiak: mindenre kétszer-háromszor kell emlékeztetni őket, nem veszik zokon, már megszokták, de ha nem teszed, el fogják felejteni. Tőlük tudtam meg azt is, hogy holnap reggel 8tól délután 3ig vagyok beosztva, szóval holnap végre lesz időm sétálni egyet a városban és vásárolni pár dolgot.

Egyelőre egy kenyerem és egy margarinom van, illetve valami kis sonkám, amit ma vettem a környéken a boltban. S ha már a boltoknál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy hasonlóan a francia üzletekhez, itt is egészen érdekes az órarend. Napközben 11:30 és 18:30 között lehet várásolni, szóval elég nehéz nyitva találni. Van egy éjjel-nappali, de az állítólag még drágább, mint a rendes bolt.

 A szállással továbbra is minden rendben, nagyon aranyos kis feliratok vannak mindenhol, emlékeztetnek rá, hogy Izlandon vagyunk (az izlandiak többsége hisz a koboldok, elfek és egyéb hasonló lények létezésében - és ki tudja, lehet igazuk van). Szinte minden ajtón találni különböző feliratokat, erről teszek fel ma képet. A társaság hihetetlenül színes, szinte senki nem beszéli a másik nyelvét, leszámítva a Cecil-t, Heidi-t és Benji-t, ők mind a hárman hollandok. Rajtuk kívűl van itt egy olasz és egy dán lány és egy spanyol srác, de van még, akivel nem volt alkalmam találkozni :) Állítólag augusztus közepétől még szobatársam is lesz :D

Mára ennyi, nagyon álmos vagyok, nem hittem volna, hogy ennyire ki tud meríteni egy 6 órás recepciós szolgálat. A neveket remélem idővel megjegyzem, még bajban vagyok velük nagyon.

Szép álmokat mindnekinek!

0. nap

Hát ez tényleg olyan nulladikra sikeredett :D

Kipihenten keltem reggel még Budapesten, összeszedtem magam és anyuekkal kibuszoztunk a repterre. Legnagyobb megnyugvásomra megtaláltuk, hogy hol lehet lefóliáztatni a csomagot, így már biztos volt, hogy nem fog útközben elveszlődni sem a kabatom sem a bakancsom, amik csak úgy rá voltak fogva a táska oldalára. Be check-oltam, feladtuk a csomagot és nehéz búcsút vettem anyuéktól. Nagyon fognak hiányozni.

Utána már csak 1 órát kellett várakozni és máris be lehetett szállni a gépbe. Meglepően tele volt, azt hiszem nem is nagyon láttam üres széket. Arra számítottam, hogy végig fogok nézelődni kifele az ablakon, ehhez képest indulás után nemsokkal már egy nagy, egybefüggő felhő volt alattunk, ezért inkább hátradöltem, zenét hallgattam és gondolataimba merültem olyannyira, hogy talán el is aludtam. Az biztos, hogy arra riadtam fel, hogy megszólalt a pilóta a hangosbemondón: "Kedves utasaink, rossz hírt kell közölnöm".  Érezni lehetett, ahogy a levegő megfeszül. Kiderült, hogy lezárták Reykjavik repülőterét ismeretlen okok miatt (vagy csak velünk nem akarták közölni) és nincs elég üzemanyagunk ahhoz, hogy körözzünk, míg megnyitják, így visszafordultunk és leszállunk Skóciában, tankolunk és majd kiderül mi lesz. Az utaskísérő nem volt túl bíztató, annyit mondott, hogy ha két óránál többet kell várakoznunk, akkor kapunk valami ételutalványokat, ha pedig még annál is többet, akkor majd a személyzet közli a teendőket. Hála Istennek csak arra volt jó és elég ez a kis kitérő, hogy pánikot keltsen az emberekben (minket pedig a kedves mellettem ülő házaspárral beszélgetésre ösztönözzön) és hogy megbizonyosodjuk róla, Skócia partjai tényleg gyönyörűek, megéri közelebbről is megnézni (megvan a következő célpont :D ). Kb fél órát töltöttünk a reptéren, még le sem engedtek a repülőről, mentünk is tovább.

Így, ugyan majdnem két óra késéssel, de szerencsésen megérkeztünk. Ahogy közeledtünk a szigethez a felhők is egyre ritkábbak, átláthatóbbak voltak. Gyönyörű látvány volt madártávaltból a Vatnajökull gleccser, remélem lesz alkamam kicsit közelebbről is megnézni.

A reptéren egészen gördülékenyen mentek a dolgok leszállás után, fél óra alatt már a fóliából kihámozott csomagommal pénzváltás után a shuttle-on ülve küldtem képeket a nagyvilágba ( még a buszokon is van Wifi :D ). Abban igaza volt az izlandi leírásoknak, hogy tényleg nagyon drága minden -  buszjegyem a szállóig 2800 ISK (durván 100 RON~21 euró) volt, egy kicsi, helyi keszítésű joghurt a helyi boltban pedig 146 ISK (5 lej). Abban viszont tévedtek, vagy legalábbis én még nem tapasztaltam, hogy a helyiek hidegek és távolságtartóak lennének. Nagyon aranyosan fogadtak a hostelnél is, megkínáltak pizzával, kávéval,aztán autóval felhoztak a szállásig. Alfaland-nak hívják a helyet, ahol lakom sok más fiatallal együtt. Van itt holland, helyi és még sok más nemzetiségű ember is. Az az igazság, hogy még nem nagyon volt alkalmam ismerkedni, már itteni idő szerint is fél egy, gyorsan tusoltam, köszöntem mindnekinek, bocsánatot kértem, amiért nem fogom tudni megjegyezni a neveiket elősre és azért is, mert nem maradok velük, de várom már, hogy ágyba bujhassak. Hosszú volt a mai nap, és habár nincs sötét, érzem a három óra időeltolódást otthonhoz képest.

Összegezve, így első benyomásom az, hogy az emberek kedvesek és meglepően szépek, a lányok és a fiúk egyaránt. a táj csodálatos, az idő kissé hideg (16 fok volt ma), de viselhető.

Holnap találkozom Sirrával ( a reykjaviki hostel vezetője, vele leveleztem le az egész jövetelemet) és derül ki pontosan, hogy mit is fogok itt csinálni október végéig :) Várom már. Az angollal még harcolok, nehéz kicsit megérteni, hogy mit mondanak és nem mindig jut eszmbe minden, amit mondani szeretnék, de gondolom pár nap kérdése és megszokom :D

Búcsuzónak pedig néhány kép (holnaptól már igyekszem jobb minőségű képekkel szolgálni, ezek még a telefonommal készültek )

Egybefüggő felhő felett

Hideg lehetett odakint

Skócia partjai szépek :)

Ez már Izland

Vatnajökull

Valahogy így tudom elképzelni a Hobbitban a pókhálókat, ahol fogva tartják a törpöket. Ez sem volt kevésbe nyúlós-ragadós, de jó szolgálatott tett

Még a buszjegy is barátságos ("Kérlek adj majd vissza, újra használva leszek") 

Utolsó mai kép a bolt parkolójából, este 23:15kor készült :)

Szép álmokat mindekinek!

-1. nap

A mai nap korán kezdődött, úgy döntöttünk, hogy elkerülendő a déli, délutáni kánikulát hajnalosan indulunk. Picit döcögősen indult a reggel, nem akartam elhinni 4:30kor, hogy már kelni kell, de egy gyors reggeli után álmodtam tovább az autóban.

Na jó, majdnem...előtte készítettem még pár képet a szobámról és a házról, hogy legyen mit nézni, ha majd nagyon honvágyam lesz, letörölgettem a könnyeimet és azután aludtam tovább. Gyorsan és szerencsésen jöttünk, lepakoltunk nagynénéméknél Pesten, pihentünk még egy kicsit (nem mindneki volt olyan szerencsés helyzetben, mint én, hogy végigaludja az utat :D ) utána pedig elindultunk sétálni egyet a városban. Estére asztalfoglalásunk volt egy hihetetlenül jó olasz étteremben (legyen ez a reklám helye: a Pomo D'oro-ban). Elpoénkodtuk, hogy lehet ez lesz az utolsó becsületes meleg ételem a következő három hónapra, akkor pedig érdemes megadni a módját.

Ahhoz, hogy ezt megértsétek, tudni kell, hogy nem igazán eszem meg a halat és a bárány sem tartozik a kedvec ételeim közé, Izlandon pedig mind a kettőből sokat esznek, igazából, a leírások alapján ezek az olcsó ételek. Jogos a kérdés, hogy miért megyek olyan helyre, ahol nagyon hideg van és olyan dolgokat esznek, amiket én nem. Nos, erre nem tudok jó választ adni. Szeretem a kihívásokat :) És azt hiszem, a meglátogatható helyekért, a táj szépségéért megérni három hónapig sajtos kenyéren élni. Legrosszabb esetben beleférek majd a kinőtt ruháimba, amikor hazaérek.  :D

Mai jóhír, hogy Tamás volt annyira kedves, türelmes és aranyos, hogy rajzolt nekem, így nemsokára egészen egyedi lesz a blogom arculata, a fejléc biztosan, de lehet a többi is az Ő keze munkáját fogja dícsérni. :) Ezúton is köszönöm! A másik kellemes meglepetés az volt, hogy rájöttem, hogy vannak oldalsó csattok a táskámon, ahova fel tudtam fogni a kintragadt síkabátot és a pár cipőt, így már minden csomagom megtalálta a helyét és útra készen áll. Már csak én kéne felkészüljek lélekben is. De azt hiszem nem lesz (nagy) baj vele. Izgatott vagyok és várom :)

Holnap 13:55kor (budapesti idő szerint) indulok a Liszt Fernc repülőtérről (Ferihegy). Remélem zökkenőmentesen érkezem meg a csomagommal együtt és nem lesz baj a hostel megtalálásával sem, ahogy azt is remélem, hogy holnap este már az ottani szobámból fogok tudni hírt adni magamról.

Üzenem ugyanakkor a budapesti pénzváltó irodáknak (hátha eljut és más kicsit szerencsésebb lesz nálam), hogy ha indul járat Pestről Izlandra érdemes lenne izlandi koronát beszerezni, lenne rá igény. De remélem váltanak majd a reptéren, ha nem itt, majd Keflavikban :) szép álmokat mindenkinek.

-2. nap

Kedves... :)

Meg kell hagyni, kicsit zavarban vagyok. Még sosem csináltam ilyet és furcsa az egész világgal megosztani azt, ami a fejemben jár, de remélem, mire elindulok megszokom.
Szóval  -2. nap...még két nap és indul a repülő. A tegnapi nap a pakolásról szólt. Ma még  visszagiazolunk az egyetemen, elintézünk néhány apróságot a városban, elvégeztük itthon az utlsó simításokat és holnap hajnalban indulunk Budapestre.

Tegnap, amikor leültünk anyuval listát írni, nehogy valami itthon maradjon, amire felétlenül szükség lenne, tudatosodott bennem, hogy a mai lesz az utolsó napom itthon. Érdekes érzés. Olvasva a listát azon gondolkodtam, vajon hogy fog ez beleférni abba a 23 kg-ba, amit felvihetek magammal a gépre. Mire sikerült kb a felét beszuszukálni a zsákba, rájöttem, hogy nem a kilókkal, hanem a hellyel lesz a baj. A hátizsák tele, alig 11 kg, de egy fogkefe se fér már bele és még egy síkabát és egy pár cipő keresi a helyét. Az éjszaka hátha megálmodom, hogy hova lehetne beszorítani még ezeket is. Ha nem fér be, majd magamra veszem. Feltűnő jelenség leszek Ferihegyen 32 fokban síkabáttal, de az az érzésem, meg fogom köszönni magamnak egy szép, havas napon, hogy elviseltem a reptéri szaunát.

Nehéz itt hagyni a családomat és a barátokat, de ugyanakkor várom már, hogy megérkezzek és lássam, érezzem, milyen ott. Nem egy búcsúzást könnyeztem meg és megható volt látni mások szemében is egy-egy könnycseppet, érezni az ölelésekben, hogy hiányozni fogok. Sajnos tényleg úgy van, hogy sok esetben csak akkor értékeljük, amink van, amikor elveszítjük (még ha csak ideiglenesen is)

Nagyon szépen köszönöm Anyának, hogy ezt segített megvalósítani, hogy támogat és hogy elenged, hiszen talán Neki a legnehezebb most búcsút venni; és köszönöm Attilának, Apának, a nővéremnek, az összes nagyszülőmnek, a lányoknak (Gyufának, Beának, Melinek, Imonak, Gyöngyinek), Tamásnak, Szilinek, a Szabó családnak és mindenki másnak is, aki mellettem állt, azt a hihetetlen bátorítást, támogatást, segítséget, szeretetet, törődést, amit kaptam Tőletek. Könnyű, könnyebb úgy nekivágni az ismeretlennek, hogy tudom, hogy van, aki szeret, hiányol és hazavár. Hálás vagyok Nektek!