56. nap

Mozgás

Na, a mai reggel különösen indult. Már amióta megvásároltam a bérletemet az uszodába meg szerettem volna csinálni ezt. 6-kor felkeltem, elkocogtam az uszodáig, úsztam egy nagyot, a gőzfürdőben kipihentem az intenzív reggelt s utána mentem dolgozni. Hihetetlenül jó volt. Nem mondom, hogy nem kellett reggel megharcolni a bennem lakó kis lusta hanggal, aki azt mondta, hogy "csak még öt perc" (ugye ismerős), de tudtam, hogy ha visszafekszem nem fogom megcsinálni. Szóval felkeltem s 10 perccel később már kint voltam az utcán.

Egészen másképp indult így a nap. Kár lenne tagadni, hogy már akkor kicsit fáradt voltam, amikor beértem s kicsit lassabban ment ma minden a szokásosnál, de sokkal jobban éreztem magam a bőrömben. Szerencsére nem volt túl sok tennivaló, takarítás szempontjából egész laza nap volt. Összesen 12 szobát kellett kitakarítsak és a fürdőket.

Ezekben a szobákban van egy gumilepedő az ágyakon, amit fertőtlenítünk s csak párnát, párnahuzatot és vászonlepedőt kapnak a lakók. S mi tagadás, voltam annyira fáaradt, hogy két szoba takarítása között ledöltem az egyik ágyra egy picit, de csak amíg elszámoltam 10-ig, mert már ez alatt az idő alatt is közel jártam az elalváshoz (s azért gáz lett volna, ha az új vendég az ágyában kap kezemben a fertőtlenítővel). A szobák után nekifogtam a fürdők kitakarításának, s nem sokkal később írt Edo üzenetet, hogy kész az ebéd. Meglepődtem, nem számítottam rá, de meg kell azért hagyni, nagyon jól esett. Jó az, hogy van akivel közösen főzni és enni, egyrészt, mert napközben nincs időm főzni, másrészt, mert nem lehet annyira keveset főzni, amit meg tudok enni egy-két nap alatt, haramadrészt meg nem romlanak meg az ennivalók, amit veszek/veszünk, mert sokszor a kisebb kiszerelés drágább, mint a nagyobb, de ételt eldobni nem akarok. Viszont a megbontott konzerveket például még az ingyen ételes polcon se nagyon lehet hagyni. Salátát ettünk, ami meglepő volt, ritkán lehet zöldséget találni a polcon.

3-kor szezonzáró gyűlés volt a kempinges alkalmazottakkal, megbeszéltük, hogy mi volt jó, min kéne javítani, mit kéne teljesen megváltoztatni, bevezetni, megoldani. Másfél órát tartott, de nagyon pozitív volt az egész, nyugodtan meg tudtuk beszélni, hogy milyen nehézségekbe ütköztünk s szerintünk hogy lehetne megoldani a problémát. Hogy egészen őszinte legyek előszőr nem nagyon akartam elmenni, nem éreztem úgy, hogy másfél hónap után ott lenne a helyem. Ennek ellenére Kolbrún "elkért" a hosteltől ezért végül elmentem, de egy cseppet sem bánom.

Miután lejárt a gyűlés (4:30-kor), visszamentem befejezni a dolgaimat a hostelbe. Elvileg négykor lejár a műszakom, de még hátra volt két fürdő, amit ki kellett takarítani, ezért visszavettem a nagyon aranyos, spéci erre a hétre készített egyenruhánkat (béke-hét van a hostelben s ezzel kapcsolatos rendezvények zajlanak, a pólóról holnap készítek Nektek képet) s munkához láttam. Nagyjából egy órát vett igénybe, de nagyon rendes munkát végeztem, levakargattam mindent az utolsó csempéről is. :D

Innentől sok nem történt, beszélgettem egy leendő egyetemista társammal, a lányokkal,  s vacsorát főztünk Edoval aztán Miguellel hazabuszoztunk. Annak ellenére, hogy a késő délután nem volt igazán pörgős, mégis rettenetesen fáradt vagyok, szóval ezzel mára nagyjából búcsúzom is.

Próbáljatok meg néha leküzdeni a belső hangot, ami meg szokott győzni arról, hogy jobb lustulni, mint tenni valamit azért, hogy elérd az álmaidat. Meglepődtök majd (én legalábbis meglepődtem), hogy az első, rettenetesen nehéz, lépés után mennyire könnyen jön majd egyik dolog a másik után. Csak elkezdeni nehéz :) Hajrá! Puszik