Nos, ha valamiből, akkor a nagy tervekből és a pörgős életből nem adtam alább. Továbbra is tele vagyok tervekkel, vágyakkal és mosollyal. Rájöttem, hogy nincs nagy különbség ember és ember között, hogy itthon is vannak annyira nyitottak és boldogak a környezetemben levők, mint ott voltak, csak éppen hasonló nyitottsággal és lelkesedéssel kell hozzájuk közeledni. Bennem volt a hiba eddig.
Hiányzott az írás (is), ezért nekifogtam egy számomra nagyon kedves emberrel egy 100 nap hála nevű programnak, ami sokat segített. Egyrészt, hogy meg tudjam őrizni a mosolyom, másrészt, hogy észrevegyem az apró csodákat. Annyi a lényeg, hogy 100 napig, minden este, le kell írni, hogy miért vagy hálás, és, ha egy mód van rá, kerülni kell az ismétléseket. Ezt előszőr Dinotól (volt kollegám) hallottam, de csak ajánlani tudom mindenkinek. Nem lesz mindig könnyű találni valamit, például egy hosszú, munkás vagy éppen végigbetegeskedett nap után, de pontosan így neveltem még jobban rá a szemem, hogy keresse minden napban a különlegeset, az értéket, a rejtett csodát.
Időközben elkészült egy kisfilm is az ott felvett képekből. Talán ezzel köszöntem el a magam módján egészen Izlandtól, ez kellett ahhoz, hogy a lelkem ottmaradt darabja is hazaérjen és a szívemben helyet kapjon minden. Mivel maximalizmusomból sokat nem sikerült lefaragni (de talán nagyon sokat nem is akarok, mert úgy érzem sokat segít és lendületet ad), nem tudom azt állítani, hogy ne talélnék benne kivetnivalót, de ettől még szíből szeretem, a lelkemet tettem bele és az emélkeimet. Hazudnék, ha nem vallanám be, hogy akárhányszor nézem meg, egy könnycsepp mindig előbújik a szemem sarkából.
Remélem, a Ti szívetekbe is belopja majd magát. (Katt a "Filmecske" feliratra) 😊
Na és persze, amennyire csak lehet, hasznosítsatok újra.
Hála, szeretet!
Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése