75. nap

Városnézés

Reggel, mint tudjátok, sokáig aludtam s elég későn indultam itthonról. Elmatattam az időt blogírással, reggelizéssel stb. De igazából nem siettem sehova, szabadnapos vagyok, legalább ilyenkor nem szeretnék rohanni. Megkerestem, hogy hol van a nemzeti- illetve a történelmi múzeum, hogy azokat látogassam ma meg s az szemerkélő eső ellenére nyakamba vettem a várost.

Kiderült, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy 18 éves vagyok, egyetlen múzeumban sem kellett belépőt fizetni. Mindenhol az van kiírva, hogy 18 év alatt ingyenes. Én becsületes ember módjára bementem s mondtam, hogy mennyi idős vagyok s szeretném megnézni a múzeumot, s mind a két helyen kaptam ingyen jegyet.

Az igazat megvallva sok különbség nem volt a kettő között, az államalapításról, és az -alapítókról, az első telepesek életéről, házairól, szokásairól és eszközeiről, valamit a kereszténység első éveiről szóltak alapvetően.

Nagyon meglepő, hogy habár nagyon messze voltunk egymástól és egészen másképp gondolkoztunk, mégis mennyire hasonlóan. A házaiknak hasonló volt a felépítése a jurtákéhoz, a közepén ott lángolt mindig a tűz, amit körbeültek, hasonló faragott padjaik voltak, mint a kalotaszegi festett bútorok és ugyan olyan hozományos ládájuk is volt. Az is meglepő volt, hogy mennyire közel találták a csontokat és a házmaradványokat a felszínhez. Aki járt Kolozsváron biztos ismeri a főtéren látható leleteket. Azok elég mélyen vannak. Itt, az eddig megtalált legnagyobb és legrégebbi ház alapjait lehet körbejárni a múzeumban, de mindössze két méterrel van a föld alatt. Nyitottak egy ablakot a ház fölött s lehet látni az utcát, a járókelőket és a fölé épített házat. Egészen leírhatatlan érzés.

A két múzeum között, ha már ott nem kellett fizetni, megengedtem magamnak, hogy vendéglőben egyek. Rám egészen nem jellemző módón egy helyi fish&chips-re esett a választásom és meglepődtem, hogy mennyire finom volt. Álsügér spenotós-mangós salátaágyon pirított kókusszal, sült krumplival és gyömbéres skyr-rel. Ez volt az egyik lehetséges napi menü. Elképesztően finom volt, még a végén megszeretem a halat.

Ötkor, ahogy az lenni szokott, bezárt a múzeum s tovább kellett állni. Mivel a boltok nyitva vannak, még két órát császkáltam különböző érdekességek után kutatva, de nagyjából minden boltban ugyanazok a puffinszobrok, rövidujjúk, gyapjúkesztyűk vannak.

Ezért kicsit átfázva és elázva, fáradtan, a sok új magamba szívott (vagy legalábbis remélhetőleg magamba szívott) információtól, értem haza, most pedig már egy meleg tea társaságában élvezem bentről a szakadó esőt és a süvítő szelet és a turisták felhőtlen életét.

Holnapra maradtak a hivatalos ugyek, bank, papirok stb, de azért még pár múzeumra remélem sor kerül. Élvezzétek az élet apró örömeit, mosolyogjatok sokat, őszintén :) Ölelés

(bocsi, képek nincsenek, mert egyik múzeumban sem lehetett fényképezni, de ezeken a linkeket kicsit bele lehet kóstolni:
settlement exhibition
nemzeti múzeum )

74. nap

Francia hot-dog Izlandon

Reggel korán keltem, de tényleg jobb reggel írni Nektek. Azt hiszem, Nektek jobb lenne, ha este írnék, mert így nem tudtok reggel (mármint amikor nálatok reggel van) olvasni, de sokszor este már képtelennek érzem magam rá. A takarítás nem könnyű, még akkor sem, ha szeretem a helyet és az embereket, ahol és akikkel dolgozom. Fáradtabbnak érzem magam 8 óra után, mint a kempingben éreztem magam napi 9 óra után, pedig ott is takarítottunk eleget. Érdekes. Legalább megbecsülöm majd jobban, ha ennél könnyebb munkám lesz. Bocsánat!

Tegnap elég rohanós volt a takarítás, sok csoport ment el és még több érkezett. Elvileg 2-kor lehet bejelentkezni, de az egyik emeleten már 12-kor nyomorogtak és várták, hogy beengedjük őket, de a szobák még nem voltak kitakarítva. Tisztázva a félreértést a csoport vezetőjével, végül elmentek és visszajöttek valamivel később.

Munka után, tudván, hogy ma és holnap szabadnapos vagyok és a rossz idő miatt nem nagyon tudok kimozdulni a házból, bementem a központba, hogy körbejárjak kicsit és eldöntsem, mit szeretnék holnap csinálni. Ez így viccesnek hangzik, de a város sétálórésze elég zsúfolt és nagy, minden elég korán zár, leszámítva a szuvenír boltokat. Elég sokat, kb 3 órát kóvályogtam a városban, de múzeumot nem nagyon találtam, leszámítva a pénisz múzeumot, ami eléggé a központban van. Ugyan tudomásom szerint ez Európa egyetlenn ilyen múzeuma, de annyira nem izgat.

S ha már bent voltam a városban, akkor nem főztem, hanem kipróbáltam a híres reykjaviki hot dogot, amiről oly sokat lehet olvasni az interneten. Számomra nem volt annyira jó, mint ahogy azt ígérik. Lehetett választani "hot dog"-ot, "sült (fried) hot dog"-ot és "francia hot dog"-ot, ami annyiban különbözik a másiktól, hogy nem elvágva van a kifli hanem a közepén van egy lyuk. Nem mondom, hogy rossz volt, de annyira jó sem.  

Késő este volt már, amikor hazaértem, mert nem volt kedvem 40 percet várni a buszra a szemerkélő esőben, ezért hazasétáltam, de így hosszabb volt, mint az a 40 perc. Beszélgettünk még egy kicsit a lakótársakkal s utána egy gyors zuhanyzás után beestem az ágyba (és majndem 11 órát aludtam, szóval kipihentem magam egy időre). Most pedig indulok lassan felfedezni a városnak, ahol két hónapja élek, egy másik arcát. Érdekes lenne egyszer Kolozsváron is eljátszani a turistát. Lehet, hogy olyan dolgokra figyelnék fel, amit eddig nem vettem észre. Próbáltátok már?

Nagy ölelés, legyen egy nem túl hideg, tartalmas, sikeres, elégedett mosollyal lezárható napotok!