36. nap

Az új munkatárs

Ma is egy csodálatos nap volt. Egy átlagosnál hosszabb munkanap, amit az átlagosnál kevésbe élveztem, de időben értem haza és mivel nem kell főzzek végre lesz időm megnézni egy filmet. Nem néztem filmet, amióta megérkeztem, pedig egy egész listám van már, hogy mit szerenék látni. De könnyen lehet, hogy el fogom szarakodni az időt sajnos minden mással. Majd holnap megtudjátok :P

Reggel kicsit taknyosan ébredtem s ezen sajnos a reggeli séta és a kinti munka sokat nem segített, de legalább nem vagyok rosszabbul, mint reggel. Ma sem voltam túl sokat a recepción, viszont egy cseppet sem bánom. Takarítottunk közösen Kolbrúnnal, ami vagány volt. Annyira szimpatikussá teszi Őt, hogy ugyan úgy takarít, ha szükséges, mint mi, sőt, lehet még nagyobb lendülettel.

Tovább maradtam ma egy kicsit, mint kellett volna, mert Heida korábban ment el s meg kellett várnom a következő váltást, de így is rendben volt. Az egyetlen igazán furcsa dolog, ami történt ma az az új "munkatárs" érkezése volt.

Tegnap kerestem munka után Vittoriot és Deepát és helyettük a konyhában Anna-t találtam, aki ugyan annak a programnak a keretén belül érkezett, mint a többiek, csak kicsit idősebb, mint mi, ezért nem nagyon ül velünk. Helyette egy, mint ma kiderült 58 éves férfival volt, s már elég részegnek látszdotak, amikor én befejztem a műszakomat, engem is megkínáltak egy pohár whiskyvel, de nem fogadtam el. Reggel kiderült, hogy Anna az éjjel összeesett, hányt és a mentők vitték el, de ebédszünetben már újra a hostelben volt. Ami viszont még ennél is megdöbbentőbb, hogy a pasi, akivel ivott a mai naptól fogva az önkéntesünk a kempingnél. Elég ijesztő jelenség és amennyire lehet kerülöm, de ettől még találkozunk. Nem tudom, meddig fogja Sirra és Kolbrún megtűrni itt. Kicsit sajnálom, kiderült, hogy homeless, s nincs semmi papírja, ezért nem is dolgozhat, de folyamatosan beszél, brit vicceket mesél és szerintem nem én vagyok az egyetlen, akiben negatív érzelmeket kelt. Igyekszem türelmes és elfogadó lenni, de van, amikor nehéz. Megtanultuk a Nagy Hal c. fimből, hogy azonak van a legnagyobb szüksége szeretetre, akiket a legnehezebb szeretni, de sokszor kell emlékeztessem magam erre a közelében. Hátha javulni fog.

Mára ennyi, megyek lefekszem, mert taknyos vagyok s lehet kicsit lázas is, de lesz időm ma este gondolkozni azon, hogy hova dugtam az orrom, ahova nem kellett volna s hátha rájövök s elmúlik. Ölelek mindenkit, probáljatok meg szeretettel fordulni mindenki fele, még akkor is, ha kicsit nehéz néha. Én is próbálkozom

35. nap

Ősz

Mivel a tegnap egészen korán, 11-kor lefeküdtem, sokkal könnyebben indult a reggel. De láss csodát, szeptember elsejével kezdődik az ősz. Ma reggel már a fű fagyos volt, deresek voltak a sátrak, rosszul esett egy kicsit a reggli séta. Nem volt nagy kedvem a fagyos füvön csicsonkázni gumicsízmában, úgyhogy nagyon gyorsan végeztem ma.

Időközben megérkezett egy új önkéntes, chilei. Mivel emlékszem, hogy milyen volt megérkezni és nem ismerni senkit és semmit, gyorsan útbaigazítottam s amíg befejeztem a sátrak ellenőrzését, addig Ő reggelizett a hostelben. Mikor végeztem én is csatlakoztam és még kb negyen órát beszélgettük, aztán megjött Vittorio s én visszamentem dolgozni, de úgy tünt, jó fej Ő is. Szeretem az önkénteseinket.

Mivel ma Brekivel kellett volna a recepción legyünk, s Ő Sirra fia és nem szeret takarítani, alapvetően takarítottam ma, de nem bántam. 10 körül már egészen meleg volt, 12-kor rövidújúban sétálgattam a kempingben.

A délelőtt gyorsan telt el, s mire elszabadultam, hogy ebédeljek, addigra az önkéntesek pont indultak vissza dolgozni, ezért úgy nézett ki, egyedül kell ennem. Rövid idő elteltével azonban bejött egy srác a konyhába ("Zigi"), aki addig kint gitározott a teraszon. Elkezdtünk beszélgetni s kiderült, hogy Skóciából jött, de az édesanyja magyar, úgyhogy, ha nem is túl jól, de beszél magyarul. Míg főtt a laska jól elbeszélgettünk, aztán közösen ebédeltünk s megbeszéltünk, hogy tanít gitározni, ha én beszélek vele magyarul, mert szeretne jobban megtanulni. Nekem tökéletesen megfelel :D Csak azt nem tudom, hogy meddig ül, mintha azt mondta volna, hogy még egy hetet, de az is több a semminél. Legalább jár gitár a kezemben, amíg itt vagyok :D Kiderült az is, hogy a Zigi a Zsigmondból jön, Zsigmond Benedeknek hívják, csak ezt senki nem tudja kiejteni, még Ő sem tökéletesen, így maradt a Zigi.

Ebéd ütánra csak a fürdők maradtak, amivel nagyjából egy óra alatt végeztem, utána az önkéntesekkel (Vittorioval és Deepával) elrendeztük kicsit az ingyen cuccos polcot, mert mindennel tele volt, egy pár dolgot kidobtunk, de alapvetően csak szét kellett válogatni őket s máris kívánatosabban néztek ki a dolgok.

Túlóráztam ma egy kicsit, de alapvetően a saját hibámból, mert (egyrészt, mert fáradt vagyok, másrészt mert mostanság egy kicsit szétesett) mindent hagytam szerteszét. A zsebemben maradt egy kulcs, a cipőmet, amit Zigi "megjavított" nekem elfelejtettem átcserélni a sajátomra s ilyen apróságok. S persze, ha jössz-mész a kempingben mindig találsz valamit, amit csinálni kell. "Jaj, csak kiszedem a ruhákat a szárítóból s már megyek is..." és társai.

A cipő javítás egy vicces történet, azt elmesélem. Találtam a raktárban egy pár levágott gumicsízmát, ami nagyjából az én méretem, egy kicsit szorít csak, s csak a bal lábamon. Az egyetlen problémája, hogy, mivel le volt vágva, el van szakadva egy kicsit az egyik fele s olyan (volt), mit a görög isteneké a rajzfilmekben.

(Ilyen). Elhülyéskedtük ebédnél, hogy el kéne szakítani a másikat is, s akkor milyen stílusos lennék, de végül úgy hagytuk. Valamivel később, amikor újra összefutottunk, megkért, hogy üljek le a padra, letérdelt, mint leánykérésnél szokás s elővett egy tekercs szalagragasztót a háta mögül. Azt a szürke, jó erőset. Annyira vicces jelenet volt. Röhögtünk egy nagyot mind a ketten aztán megragasztotta a cipőm szárnyacskáját, megkönnyítve így a maradék pár órára a közlekedést. Viszont, amire nem számítottam az volt, hogy a gumicsízma, amikor leveszed valamennyit nyúlik s engedni mozogni a lábadat. A ragasztószalagos csízma nem. Így miután 5 percet harcoltam vele úgy döntöttem elrontom Zigi remekművét és megszabadulok a csízmától. Végül visszaragasztottam, amikor már nem volt lábamon, lássuk, holnap hogy sikerül majd újra felvenni.

Mivel a szokásosál korábban értem, főztem (spenótot, nyammm) s mivel ma kaptunk a házba egy goffrisütőt sütöttem goffrit az egész háznak. Ugyan nem jutott túlságosan sok, de azért mindenki meg tudta kóstolni s így felavatódott a sütő is.

Ma éreztem előszőr azt itthon, hogy itthon vagyok. Sokkal inkább éreztem eddig otthonnak a kempinget és közös konyhát az önkéntesekkel, mert hihetetlen jó velük ülni, beszélgetni, hülyéskedni. Itthon mindenki már nagyon rég óta Izlandon van s az emberek többsége kicsit meg van savanyodva s leszámítva Miguelt, Montset és Franciscat mindenki elég magának való. Az emberek többsége csak mágának főz, süt s még most is meg voltak lepve az emberek, hogy mindenkinek jutott goffri (pedig ahányszor sütöttem, leszámítva a kenyeret, mindig hagytam belőle itthon is). De jól esett látni a meglepett arcukat s Miguel nagyon aranyos volt: Azt mondta, hogy: "Ugye tudod, hogy Te nem fogsz októberben hazamenni?", Francisca is hasonlóan állt a dolgokhoz: "Neked nem kéne többet a kempingben dolgozni, sokkal jobban járnánk, ha te minden reggel várnál minket forró goffrival"

Sütés után leültünk s egy egészen jót beszélgettünk Montséval, lefordítottam neki egy részét a tegnapi bejegyzéshez fűzőtt hozzászolólásoknak (mert nevettem, és hogy egészen őszinte legyek kicsit meg is könnyeztem, s kérdezte, hogy mi van). Mikor eljutottam oda, hogy Réka majd egy pohár borral vár (mert lasagne-t és egy pohár félédes bort kívánok egy hete), akkor mondta, hogy az egyik hostelnek van egy kávézó-kocsma része, ahol mi (az alkalmazottak) féláron vásárolhatunk mindent, szóval megegyeztünk, hogy holnap borozunk egyet :D 

Most pedig megyek és lefekszem, mert nagyon örülök hogy ennyire tartalmasan telt a nap s mégis ennyire korán végeztem (még csak 22:10), szóval tudok egy hosszút aludni :D Szóval nagyon szép álmokat, illetve inkább szép napot Nektek, ragyogjatok s legyetek hálásak, mert sok ajándékot kaptatok az élettől.